Mondd meg mi van a lábadon, megmondom meddig élsz! Ez persze erős túlzás, mégsem alaptalan. Ha az utazás egyetlen megoldható módja a gyaloglás, a legfontosabb dolog az, hogy mit viselünk a lábunkon. Hiába a jó kondi, a teherbírás vagy a kielégítő víz- és élelmiszerkészlet, véresre dörzsölt lábbal nem jutunk messzire (ezt a nők talán még jobban tudják). Másrészt a kényelmes, kedvenc cipőnk nem feltétlen tűri jól a strapát. Átázik, nem szellőzik, vékony a talpa, belefagyunk. Ilyenkor kerülnek elő robosztus kedvenceink, a bakancsok!

Általánosságban elmondható, hogy makkos cipőben és szandálban több tetem szegélyezi az utakat apokalipszis idején, mint bakancsos. A magas szár jól tartja a bokát, elég masszív hogy ne rohadjon le rólunk egyhamar. A jól betört bakancs megfelelő zoknival verhetetlen. A katonai cuccok vagy a túrabakancsok egyaránt növelik esélyeinket, persze előnye és hátránya mindegyiknek van.  A bőrbakancs jobban ellenáll a víznek, a vászon hamarabb szárad. A lélegző Gore-tex jó barátunk, de élettartama rövidebb. A merev talpat imádni fogjuk hegymászás közben, a rugalmasat a lazább terepen. Egy dolog igaz valamennyiükre: gyönyörűen néznek ki.