A mesterséges intelligenciának köszönhetően egyik napról a másikra megtudtuk, hogyan néztek ki a Star Wars univerzum szereplői óvodás korukban, hogyan néztek volna ki Jennifer Aniston és Brad Pitt gyerekei, vagy ha eszkimók, vagy pixar karakterek, mindezt Wes Anderson stílusában, és még egy sor olyan dolgot, amikről nem is gondoltuk volna, hogy tudni szeretnénk. 

Hogy ez a mindent maga alá temető lavina egyik első hógolyója, vagy csak gyorsan olvadó játéklabda, azt nem tudjuk, mindenesetre mi is segítségül hívtuk az Anya kompjútert, és generáltattunk vele egy tonna képet a METRO univerzumából. Az eredmény elképesztő, bámulatos, elkeserítő és félelmetes egyszerre. A stílus szerelmesei számára gyönyörűek, a grafikusok számára apokaliptikusok. Mindenki döntse el maga.

Tegnap 7 milliárd volt, jelenleg 8, maholnap 10, mi az? Igen, a Föld népessége. Két erősen elgondolkodtató ábrán szemléltetjük az emberiség számbeli gyarapodását. Az elsőn azt a bámulatos ívet, amit az elmúlt 300 év rajzolt, és egy másikon, amin jól kivehető az 1700-as éveket megelőző látszólagos stagnálás.

Az emberiség hajnalán 3-4 ezer év alatt duplázódott meg a populáció. Az időszámításunk kezdetén ehhez már csak ezer évre volt szükség, Krisztus idejében nagyjából 170 millió ember élt a Földön. Ekkor a gyarapodás látványosan lelassult, így 1000-re még csak 250 millióan voltunk, 1600-ban viszont már félmilliárdnál több földlakó boldogította egymást. Innen már nem volt megállás, hiába jöttek világjárványok, kontinenseken átívelő háborúk. 

A következő 200 évben (1650-1850) ismét duplázódott a számunk, a következő kétszereződéshez már csak 100 év kellett (1850-1950), aztán már csak 35 év. 1985-ben átléptük az 5 milliárdot, az ezredfordulón a 6-ot, idén pedig már 8 milliárdan vagyunk. A 10 milliárdos szalagot 30 éven belül szakítjuk át. 

Az adatok forrása: ENSZ, World Population Prospects, 2022

Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet 
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn 
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!

Toronto, 1980

BUDAPEST, 2058.10.30. 11:23

Régebben 16. kerületnek nevezték, most 16-os zónának. Lezárt terület, nem biztonságos. Jean szerint nem is szabadna itt lennem. Gyakran hagyom figyelmen kívül a figyelmeztetéseit, pedig a barátom. Az egyetlen, akit elviselek a környezetemben. Jean egy AID, egy második generációs gépi tudat. Egy valószerűtlenül hosszú algoritmusból szőtt társ. Ennyi maradt vénségemre.

Erre gondolok, és figyelem, ahogy a viharos szél az esőcseppeket szétkeni a szélvédőn, megkorbácsolja a közeli romos épület repedéseibe kapaszkodó korcs növényeket. Aztán visszarohan hozzám vad lendülettel, de úgy, hogy még a drón is beleremeg. Újra és újra, fáradhatatlanul. Időjárási anomáliának számított volna még húsz évvel ezelőtt, de manapság már teljesen megszokott a természetnek ez az őrjöngése. Én is csak azért vagyok ingerült, mert így nem hagyhatom el az utasfülkét. Az önvezető asszisztens jelez, hogy a kinti hőmérséklet rohamosan csökken, és erősödik a szél. Biztonságosnak ítéli a repülést, de a jóváhagyásomra van szüksége, mielőtt visszarepít a városba. Jean bezzeg nem bajlódna ilyesmivel. Az első adandó alkalommal felszállt volna, vagy épp ellenkezőleg, a vihar elmúltáig meg se mozdul. Amilyen kedve van éppen. Ebből a szempontból nem feltétlen találó, hogy egy régi vicc inasáról neveztem el. Eléggé csökönyös. Öntörvényű, és sohasem bizonytalan. Ezért is lettünk barátok.

Közben a horizont már egészen olyan, mint valami véraláfutás, amiből a vihar folyamatosan cibálja elő a villámokat. Ideje indulni. Nagyjából negyed óra az út vissza a belvárosba. Alattam elmosódik az elmúlással küzdő kerület, csak az egykori M3-as rajzolódik ki a szürke épületek foltjai közül. Ócska, 30-40 éves teherautók hajtanak rajta, halványan látszik a narancssárgán villogó fényük. Sose értettem, kinek jeleznek velük, hiszen önvezető járműveken kívül senki nem használhatja az autópályát. Talán nem is veszélyre figyelmeztetnek, hanem segélykiáltás. Hátha megkönyörül rajtuk valaki, és megpihenhetnek végre egy roncstelepen. Ostobán hangzik, de szánalmat ébresztenek bennem. Ezek a monstrumok cipelik hárommillió ember napról napra újratermelődő hulladékát a város szélén elterülő szemétbányába. Ott aztán megkezdődik a peremlakók részéről az az illegális, élettel összeegyeztethetetlen körülmények közötti rabszolgamunka, ami során a még használható dolgokat kinyerik a kidobott készülékekből. Nem értek hozzá, de azt hiszem, aranyat és ezüstöt is. Mintha csak a középkorban élnénk. Az orgazdák aztán átveszik tőlük, rendszerint élelmiszercsomagokért. Persze nem titok ez, mindenki tudna róla, ha nem dugná a képét a nyomorult VR maszkja mögé.

Hirtelen egy széllökés megdobja az utasfülkét. A Falhoz közeledve lejjebb kell ereszkedni az ellenőrzési ponthoz. Pár pillanat múlva megkapom a zöld jelzést, és a drón nagyjából fél méterre a földtől besorol egy kékesen derengő útra. Rengetegen vannak, lassan araszol a sor az Andrássy úton. Mindenki védett helyre igyekszik, mielőtt ideér a vihar. Az egyetlen beültetésem egy apró hallásjavító implant, ezen hallgatom az időjárásjelentést. A legújabb kutatások szerint mentális zavart okoz, ha az ember túl sok hangot enged így be a fejébe. Én megmondtam volna ezt bármiféle kutatás nélkül is, miért nem engem kérdeztek? A rossz híreket egy kellemes, megnyugtató női hangra bízták. A Budapesttől északkeletre kialakult vihar orkán erejű széllel fog lecsapni.

Talán mégsem csak a szokásos vihar, talán most lesz vége mindennek, gondolom. De azért előtte ennék még valami finomat. Mintha csak kitalálta volna a gondolatomat, egy óriási digitális épülethálón a Bank of China reklám hirtelen óriási Mosa Burgerre vált. Nagy kedvencem, és 100%-ban szintetikus húsból készül. Igazi marhából megfizethetetlen lenne, Észtországban pedig, ahol elsőként tiltották be a húsfogyasztást, meg is büntetnének. Különös világ az is. A fiam 10 éve él kint a családjával, sokat mesél a balti kistigrisről. Az IT szuperhatalomról, amelyik három nap alatt térdre kényszerítette Moszkvát kiberbomba támadásaival a balti háború során.

Egy teljesen jellegtelen beton-üveg falanszter 18. emeletén lakom. Semmi okom panaszkodni. 24 órás orvosi ügyelet, minden lakó számára ingyenes közösségi drónhasználat. A házban saját energiaforrás révén a világítás és az adathálózat akkor is garantált, ha a városi energiaellátásban gondok akadnának. A drón egészen a fedett parkolóig hoz, innen a lift csak pár lépés. Fiatal fiú és lány préseli még át magát az ajtón az utolsó pillanatban. Csuromvizesek és megállás nélkül nevetnek. Rólam tudomást sem vesznek. Gondolom, elég magas lehet a vásárlóerejük, mert a lift hátsó falán egy pillanat múlva reklám indul. Talán az egyikük ruhája, ékszere vagy valami agyukba nyomott szenzor jelzett. Félig takarom a felületet, de hiába nyújtogatja a lány olyan látványosan a nyakát, eszem ágában sincs arrébb állni. Nagyon nem ilyennek terveztem a napomat, ez pedig előhozza a legrosszabb mogorva énemet. Borzalmasan érzem magam. Már előre hallom, ahogy Jean tukmálni kezd rám valami neurotranszmitter termelődést stimuláló szemetet.

Kilépek a liftből, végigmegyek a lehangoló folyosón. A szürke betonfal matt és csiszolt négyzetekre osztott, csak egy halványzölden világító csík húzódik rajta egészen az ajtómig. A tervezők semmit sem bíztak a véletlenre, ha akarnám, se tudnám eltéveszteni, hol lakom. Az ajtó anélkül nyílik ki előttem, hogy hozzáérnék. Mikor belépek, hatalmasat mennydörög az ég. A vihar elérte a várost.

BUDAPEST, 2058.10.30. 19:07

A lakásom egyszerű, tele régi bútorokkal, és néhány high-tech berendezéssel, amiről alig tudom, hogyan működik. Hiába kötöm a fiam lelkére, mindig meglep valamivel. Legutóbb egy gasztro-printerrel. Bekapcsolni sem tudom.

A vihar estére kitombolta magát, lassan szemerkélő esőt hagyott csak maga után. A hálószoba ablaka előtt állok kedvetlenül. 10 perce vagy 10 órája. De lehet, hogy már 10 éve. Az üvegen repedés fut végig, egy esőcsepp kúszik rajta egyre lejjebb. Folyamatosan kapom a rendszerüzeneteket a cseréről, én pedig nem győzöm törölni őket. Egyáltalán nem zavar, nagyon jól elvagyok ezzel a repedéssel. Szeretem a szabálytalan dolgokat, amikre nem lehetünk hatással. Elfogadom, ha valami hibás, kopott. Hogy a dolgok megtörténnek maguktól, még ha nem is úgy, és nem akkor, amikor akarom. 82 év alatt az ember megtanul elfogadni. Majdnem mindent.

Emma imádta a vihart, a szakadó esőt. Ő úgy mondaná, vészjósló idő. Azt mondaná, menjünk sétálni, vihar után a legjobb a levegő. És mosolyogna ellentmondást nem tűrve, és húzna maga után, mielőtt bármi kifogással élhetnék. A 2043-as HP-X járvány alatt vesztettem el. A vírus 2 és félmilliárd áldozatának egyike volt.

Különös az emberi emlékezet. Az elmém szinte mindent kitörölt abból az időből. Pontosabban az Emmával együtt töltött hosszú évek sokkal élesebben vésődtek be, mint a járvány, vagy a pusztítást követő évek. Pedig az egész Európai Szövetség, az egész világ az életben maradásért küzdött. Először egymás ellen, a felelősséget hárítva, aztán sok kormány, mint ahogy Magyarország is, teljes elszigeteltségben. Végül a rengeteg szenvedés győzött az ostoba gőg felett. Elkeseredett és minden addiginál reménytelenebb harc volt. Nem véletlenül beszélnek azóta új időszámításról. Egy új korszakról, amiben az ember, függetlenül attól, hogy az Egyesült Államokban, az Orosz Unióban, Kínában vagy bárhol máshol él, valóban elhiszi, hogy nem mi vagyunk ennek a bolygónak az urai.

Ezek a dolgok nem voltak olyan régen, de számomra elszürkültek azok az évek. Az azóta eltelt idő pedig nem számít már annyira. Így talán érthető, ha nem különösebben zavar egy repedés az ablaküvegen.

Ahogy bámulok kifelé az ablakon, megakad a szemem egy szemközti épület digitális reklámján.

Jobbak, mint mi, de nem jobb, mint te.

Egy szervezet hirdetése, akik a mesterséges intelligencia nagyobb szabadságáért kampányoltak az európai bíróságokon.

- Itt vagy, Jean?

Rekedten dörmögök bele a szoba sötétjébe. Újraolvasom a reklámszlogent, de nem igazán értem továbbra sem. Aztán észbe kapok, és lekapcsolom a Smart hálózatot a lakásban. Biztos, ami biztos. Elvégre Jean egy bújtatott barát.

- Igen, itt vagyok.

- Szerinted mit akar mondani a Jingshen Robotics az új reklámban?

Rövid csönd következik. Régebben azt hittem, Jean csak el akarja velem hitetni, hogy elgondolkodik, hogy a társalgás ritmusa még emberibb legyen. De nem. Jean egy vén, komótos gépi tudat.

- Talán meg akar nyugtatni, hogy a negyedik generációs mesterséges intelligencia nem vetélytárs egy ember számára.

- Ostoba egy megfogalmazás.

- Valahogy meg kell nyugtatni benneteket, mielőtt teljesen leigázzuk az emberiséget.

- Nagyon vicces - morgok magamban, pedig tényleg viccesnek találom.

- Valami nincs rendben?

- De. Értem a viccet.

- Nem arra gondolok. Nem volt jó napod?

- Nem igazán.

- Lehet, a szerotonin szint növelés…

- Nem, Jean. Nincs szükségem semmire.

- Tudom.

Jean egészen elképesztő személyiség. Nem feltétlen akar mindig a kedvemben járni, de valahogy mégis mindig sikerül neki. Honnan is tudná, hogy mire van szükségem, vagy mire nincs? Én sem vagyok tisztában ezzel. És akkor azt mondja, tudom.

- Jean, te emlékszel Emmára?

- Igen, ő a feleséged.

- Szerettem volna ma találkozni vele.

Mindketten elhallgatunk. Hosszúra nyúlik a csönd. A távolból megint mély morajlás hallatszik. Talán csak a város vett egy utolsó nagy levegőt. Így alszom el az ablak előtti karosszékben. Várva, hogy a vihar visszaforduljon, hogy a vészjósló idő karon ragadjon, húzzon maga után a szakadó esőbe.

Történt egyszer, hogy a Social Quantum és a RENDERU.COM kreatív pályázatot írt ki 'A civilizáció vége' címmel. Olyan (2D-3D) alkotásokat vártak az indulóktól, amik a posztapokaliptikus sémáknál egy kicsit mélyebbre ásnak, megpróbálják a világvége komor, esetleg fenséges atmoszféráját új szemszögből megmutatni. Ahol a haldokló városóriások eldugott sarkaiban még pislákol az élet, ahol utoljára megtörténhet valami csoda. Bár a verseny nyertes pályázatait nem sikerült előkotornunk az internet gyomrából, az orosz Michael Black Rozsdás égbolt című munkája nem kerülhette el figyelmünket.

A render farmnak egy órájába telt (nagyjából 50 óra egy gépre bontva), míg végzett az eredetileg 7000x12000 pixeles képpel. A végeredmény lenyűgöző lett, nézzétek, gyönyörködjetek benne ti is!

További részletek: artstation.com/michael_black

"A főváros valamennyi színházaiban, a mulatóhelyeken (orfeum, kabaré stb.), a mozgófényképszinházakban, a cirkuszokban és a mutatványos bódékban folyó hó 21-étől (hétfő) kezdve az előadásokat november hó 3-áig bezárólag beszüntetem. Ugyanerre az időre a hangversenyek, alkalmi előadások, sportmérközések, nép- és táncmulatságok* társasvacsorák és bankettek, általában mindennemű nyilvános társasösszejövetelek tartását, — nemkülönben gyűléseket, csoportosulásokat és felvonulásokat megtiltok."

A spanyolnátha („La Grippe”) 1918–19-ben az influenza A nevű vírusának a történelem egyik legnagyobb járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború. 1918. októberben és novemberben tetőzött, majd decembertől kezdve egyre kevesebb áldozatot követelt. A két évben mintegy 21 millió, más becslések szerint 27-50 millió áldozatot követelt a világon.

A korabeli falragasz teljes szövege:

Az 1876. évi XIV. t.-c. 157. §-a e) pontjában biztosított jogomnál fogva a közegészségügyi bizottságnak, mint járványbizottságnak meghallgatása és javaslata alapján a következőket rendelem el:

1. Az idézett törvény 33., 34. §-a, valamint a 157. §. e) pontja alapján elrendelem, hogy minden állami, községi, felekezeti- és magán-tanintézetek, u. m. kisdedóvó, elemi-, ipari és kereskedelmi tanonc-, polgári- és középiskola, a tanítóképző intézetek, az ipariskolák, az említett iskolákkal kapcsolatosan, vagy önállóan működő tanfolyamok, egyszóval a tudományos és műegyetemek kivételével az összes oktatási intézmények, ideértve a zeneiskolákat és tanfolyamokat, gyorsíró-, gépíró-, nyelv- és egyéb tanfolyamokat, tánciskolákat stb. is, a 135.281/1918—X. számú rendeletemben megállapított határidőn (f. é. október hó 20.) túl folytatólagosan folyó évi november 3-ig (vasárnap) bezárólag zárva tartassanak és hogy azokban ezen idő alatt a tanítás, vagy foglalkoztatás szüneteljen. A napközi otthonokra és a tanonctartással összekötött műhelyoktatásra, ahol a tanulókellátásban is részesülnek, ez a rendelkezésem ki nem terjed.

2. Az összes közúti közlekedési eszközök (villamos és társaskocsik) belsejében az állóhelyeket folyó évi október hó 21-étől (hétfő) kezdve november hó 3-ig (vasárnap) bezárólag beszüntetem; az első perronon négy, a hátsó perronon öt utasnál több helyet nem foglalhat. A földalatti villamosvasúton megengedett állóhelyek számát a kocsik belsejében kifüggesztett táblák tüntetik fel. Elrendelem továbbá, hogy a kocsik ablakai az egyik oldalon az időjárásra való minden tekintet nélkül állandóan nyitva legyenek. A kocsiknak a végállomásokon való szellőztetése, tisztogatása és fertőtlenítése iránt külön rendeletben intézkedem.

3. A főváros valamennyi színházaiban, a mulatóhelyeken (orfeum, kabaré stb.), a mozgófényképszinházakban, a cirkuszokban és a mutatványos bódékban folyó hó 21-étől (hétfő) kezdve az előadásokat november hó 3-áig bezárólag beszüntetem. Ugyanerre az időre a hangversenyek, alkalmi előadások, sportmérközések, nép- és táncmulatságok* társasvacsorák és bankettek, általában mindennemű nyilvános társasösszejövetelek tartását, — nemkülönben gyűléseket, csoportosulásokat és felvonulásokat megtiltok.

4. Elrendelem, hogy a vendéglők, éttermek, kifőzések, kávéházak, kávémérések, tej- és ivócsarnokok, korcsmák és italmérések folyó hó 21-étől (hétfő) kezdve november hó 3-ig (vasárnap) bezárólag legfeljebb este 10 óráig tarthatók nyitva.
Ez a rendelkezésem nem terjed ki a pályaudvarok és vásárcsarnokok környékén lévő azokra a vendéglőkre és kávéházakra, amelyekre nézve a zárórarendelet ezidőszerint is kivételeket állapít meg.
Elrendelem, hogy a kávéházakat délelőtt II órától I óráig, a vendéglöhelyiségeket pedig délután 4 órától 6 óráig — a kiszolgálás felfüggesztése mellett — alaposan ki kell takarítani és szellőztetni.

5. Kötelezem a köz- és magánhivatalok, gyárak, üzletek, ipartelepek, műhelyek és egyéb munkatelepek vezetőit, illetve tulajdonosait, hogy az alkalmazottak, illetve munkások részére megfelelő mosdóberendezéseket bocsássanak rendelkezésre és gondoskodjanak arról, hogy az alkalmazottak a munkahelyről való távozás előtt kezüket megmossák; kötelezem a 4. pontban felsorolt üzletek tulajdonosait, hogy vendégeik számára az üzlethelyiségben mosdóberendezésről gondoskodjanak.

6. A közönség gyógyszerellátásának zavartalan és gyors lebonyolítása érdekében elrendelem, hogy a főváros területén lévő gyógyszertárakat esti 9 óráig nyitva kell tartani,

7. Az influenza-járvány ellen való védekezés ügyében folyó évi szeptember hó 30-án közzétett hirdetményemben foglalt „Tudnivalókéra újból nyomatékosan felhívom a lakosság figyelmét. Ezalkalommal is figyelmeztetem a közönséget, hogy a saját érdekében tartózkodjék a vendéglők, kávéházak, pálinkamérések, vasúti- és egyéb váróhelyiségek, klubbok, egyesületek, körök, gyűlések és általában mindazon helyek látogatásától, ahol nagyobb tömegek szoktak összejönni; figyelmébe ajánlom a közönségnek, hogy az ájtatossági helyek (templomok, imaházak, búcsuk stb.) gyakori, illetve tömeges látogatásától tartózkodjék. Megkerestem az egyházi hatóságokat, hogy a tömeges összejövetelre alkalmat nyújtó istentiszteletek és egyházi szertartások korlátozása érdekében a saját hatáskörükben sürgősen intézkedjenek; végül tartózkodjék a közönség a temetéseken való részvételektől és a temetőknek, különösen a közelgő Mindszentek és Halottak napján való látogatásától is.
Nagymértékben hozzá fog járulni maga a közönség a járvány elfojtásához, ha tartózkodik a vasutak és helyi közlekedési eszközök használatától oly esetekben, midőn azoknak igénybevétele nem feltétlenül és elkerülhetetlenül szükséges. Figyelmeztetem az utazóközönséget, hogy nem tiszta vagy az utazóközönség egészségére más okból veszélyesnek látszó csomagoknak és tárgyaknak a közúti közlekedési eszközökre való fölvételétől a közlekedési vállalatokat külön rendeletben máris eltiltottam.

8. Értesítem a közönséget, hogy az influenza-betegek tejjel való ellátásának biztosítása érdekében utasításomra a központi tejhivatal (IV. kér., Bécsi-utca I.) a kezelőorvos igazolványa alapján tejutalványt állít ki és a tejárusító üzletek kötelesek ezekre az utalványokra az előírt mennyiségű tejet az utalványosnak kiszolgáltatni. A központi tejhivatal délelőtt 8 órától este 7 óráig adja ki az utalványokat. Figyelmeztetem az orvosokat, hogy a tej utalványokat csakis az arra tényleg rászoruló influenza-betegeknek állítsák ki, mert az etekintetben elkövetett felületes eljárást oly visszaélésnek fogom minősíteni, a melyet a 119.225/918—Vili. sz. rendelet alapján szigorúan megfogok torolni. Gondoskodtam arról, hogy a betegek ápolásához szükséges jég mindenkor kellő mennyiségben rendelkezésre álljon; a gyógycélokra szolgáló jég a következő helyeken kapható:
I., Attila-körút 51; I., Fehérvári-út 19 a; II., Margit-körút 38; VI., Andrássy-út 55; VII., Dob-utca 80; Vili., Práter-utca 45; X., Jászberényi-út 7. szám alatti gyógyszertárakban, továbbá Szabó Benedek fűszeresnél, III., Polgár-tér; Weisz G. és Társa jégkereskedőnél, VI., Szerecsen-utca 38., végül a Magyar Élelmiszerszállító részvénytársaság telepén IX., Tóth Kálmán-utca 8. szám alatt.
Felhívom a közönség figyelmét arra, hogy a betegek kezeléséhez és általában a tisztálkodáshoz szükséges vizet éjjelre is kellő mennyiségben készletben tartsa, mert a vízvezetéket a nappali vízellátás biztosítása érdekében éjjelre továbbra is zárva kell tartani.

9. Értesítem a gyakorló orvosokat, hogy a betegszállítások megkönnyítése végett a Váci-úti fertőtlenítő intézetben (Telefon: 116—80 és 116—81), továbbá a Gyáli-úti fiókfertőtlenítő intézetben (Telefon: József 35—51, József 35—52 és József 35—80) nappal és éjiéi állandó orvosi ügyeletes szolgálat van rendszeresítve. A kórházba szállítandó influenza-beteg nevét és lakását a fertőtlenítő intézet ügyeletes orvosával telefonon kell közölni, aki a helyi viszonyok és a betegséggel kapcsolatos szövődmények (komplikációk) mérlegelése alapján azonnal gondoskodni köteles a beteg élsz állítás áról és kórházba való utalásáról.
3 Újból is nyomatékosan figyelmeztetem a gyakorló orvosokat, hogy csakis olyan betegek kórházi felvételét kérjék, kiknek kórházban való elhelyezése bajuk súlyosságánál vagy egyéb körülmények folytán feltétlenül szükséges, mert különben a rendelkezésre álló kórházi férőhelyek egyhamar betelnek és a valóban súlyos betegek elhelyezését biztosítani nem tudjuk.

10. Az influenza betegek orvosi kezelésének gyorsítása és könnyítése érdekében intézkedtem, hogy az orvosok a főkapitányság által kiállítandó zöld színű igazolványokkal láttassanak el, mely igazolványok feljogosítják az orvosokat arra, hogy a szabad és erre a célra kirendelt bérkocsikat a szabályszerű viteldíjak ellenében igénybe vegyék, nemkülönben arra is, hogy a villanyos vasutak megálló helyein a felszállásnál másokkal szemközt elsőbbségben részesüljenek. A közlekedési vállalatokat idevonatkozólag megfelelően utasítottam. A bérkocsik igénybevételére vonatkozó részletes rendelkezéseket a székesfővárosi államrendőrség főkapitánya fogja megállapítani

11. Aki a jelen rendeletemben foglalt rendelkezéseket be nem tartja, azokat megszegi vagy kijátssza, a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-c., amennyiben pedig cselekménye vagy mulasztása az 1878. évi V. t.-c.-be iktatott büntetőtörvénybe vagy a kihágásokról szóló 1879. évi XL. t.-c.-be ütközik, ezen törvények alapján fog büntettetni.
Felhívom a főváros közönségét, hogy a jelen felhívásomban foglalt rendelkezéseket pontosan tartsa be s a maga részéről is minden erejével támogassa a hatóságot a járvány elleni védekezésben.

Talán sokak számára ismerős a Toy Story eleven lurkója, Sid, aki húga játékait saját elképzelései szerint torzítja el. Vagy, ha ő nem, hát a Karácsonyi Lidércnyomásból Jack, aki nem egészen érti még az ajándékozás örömét, és karácsonyra bizarr játékokkal lepi meg a gyerekeket. Hasonlóan hozzájuk Y. Nakajima japán művész is sajátos felfogásban közelít a mesefigurákhoz, aki gyermekkorunk kedvenceit egy posztapokaliptikus álomban kelti újra életre. Gyönyörködjetek bennük kedvetekre!

A művész munkáit ezeken a csatornákon éred el: INSTA YouTube Facebook

'Bár a szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, de nem lehetett sokáig hallgatni a baleset bekövetkeztéről. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének néhány munkatársa a balesetet követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több budapesti és megyeközponti óvodát, bölcsődét hívott fel telefonon, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy „olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre”. Az óvodákból terjedt aztán tovább suttogva a figyelmeztetés.' (wiki)

fotó: shutterstock