A veszettség (Rabies lyssa) egy vírus okozta zoonotikus neuroinvazív fertőző betegség, ami agy- és gerincvelőgyulladást okoz. Veszettség ellen nem vakcinázott emberben nagyon ritka kivételtől eltekintve halálos kimenetelű.

A vírus először a fertőzés helyén az izomsejtekben szaporodik, majd az idegek mentén a központi idegrendszerszer felé vándorol, ahol kiterjedt károsodást okoz az agytörzs és a nyúltvelő idegsejtjeinek pusztulásával. Innen a vírus az idegek mentén más szervekhez is eljuthat: kimutatható a nyálban, a tejben, a szaruhártyában, a nyak és a hát bőrében. A betegség kifejlődése függ a sebbe jutott vírus mennyiségétől, a sebzés milyenségétől, a harapás helyétől, és attól, hogy a sebzés ruhával fedett, avagy meztelen testrészen következett-e be. Amíg a marás helyén a testbe jutott vírusok elérik az agyvelőt, átlag 18-60 nap telik el. Legtöbbször a 20-40. napon jelennek meg a központi idegrendszeri tünetek.

A veszettségnek az embernél három szakaszát különböztetjük meg:

• Prodromális (bevezető) szakasz: lehangoltság vagy izgatottság, álmatlanság, rossz étvágy, mérsékelt láz nyugtalanítja a beteget; olykor csapongó jókedv és a sebhely zsibbadása, fájdalmassága is mutatkozik. Ez az állapot 2-8 napig tarthat, de hiányozhat is úgy, hogy azonnal az izgatottság szakaszának jelenségei lépnek előtérbe.
• Izgatottsági (dühöngési) szakasz: a lélegzet gyakori elakadása, nyelési görcsök. Erősebb fény, hang vagy a beteg arcába fúvás fájdalmas lélegzési és nyelési görcsöket válthat ki. Később ezek önként is és mind sűrűbben jelentkeznek, megfulladással fenyegetve a beteget. Ugyanezen szakaszban gyakoriak az őrjöngési rohamok, dührohamok és bizarr, harcias magatartás. Ezek csillapodásával a tiszta öntudat visszatér. E szakasz 1-3 napig tart és vége felé a láz folyton magasabb, a beteg állapota egyre kétségbeejtőbb, remeg, sokat nyáladzik, köp.
• Bénulási szakasz: 2-18 óráig tart, az izgatottság szűnik, a görcsök elmúlnak, a nyelés javul, de a gyengeség fokozódik, a tagok bénulnak, az eszmélet elvész és a halál beáll. Sokszor már a második szakaszban meghal a beteg fulladás következtében.

A csendes veszettség embernél ritka. A halál az akut szakasz folyamán a légzés és a vérkeringés elégtelensége, illetve e fázist túlélve a kóma szövődményei miatt áll be.