'A nap már lement, és a város fokozatosan kissé piszkos szürkületbe merült. Az alacsony lakóházak félig lerombolt, savas esők verte csontvázai betört, üres ablakszemekkel néztek az utazókra. Város... Zord és gyönyörű látvány. A felszólításokat meg sem hallva Artyom mozdulatlanná dermedt, és elbűvölten tekintgetett körbe: végre össze tudta vetni a valóságot az álmaival és homályos gyermekkori emlékeivel. Danyila is megállt mellette, aki bizonyára szintén nem jött még fel soha a felszínre.

Ott állt a civilizáció e fenséges temetőjének közepén, és egy ősi várost feltáró régésznek érezte magát, amelynek egykori hatalma és szépsége romjaiban is, sok évszázad múltán is borzongató tiszteletet ébreszt maga iránt látogatóiban.' (Dmitry Glukhovsky)

Így fest Moszkva 20 év múlva a Borovickaja (Боровицкая) metróállomásból kilépve. Igaz, ebben a látványban csak azok a 'szerencsések' részesülhetnek majd, akik a légvédelmi szirénák hangjára a metróban keresnek menedéket.

Jelenleg a moszkvai metró közel 300km-es szakaszán 9000 szerelvény szállítja az utasokat. 12 vonalának legmélyebb állomása 80 méterrel van a felszín alatt, mivel az építéskor fontos szempont volt, hogy egy esetleges háború alkalmával óvóhelyként, atombunkerként funkcionáljon. Legutóbb erre a második világháborúban volt szükség, a következő alkalom a könyv szerint 2013.