A sor vége eltűnt a horizonton: személyautók, teherautók, buszok, lakóautók, szóval volt ott minden, amivel közlekedni lehetett. Láttam traktorokat, még betonkeverőt is. Emlékszem egy nagy reklámautóra is, tudja, amelyiken hátul óriásplakát van, hát az éppen valami sztriptízbárt hirdetett, és még annak a plakátnak a tetején is ültek. A járműveken mindenhol emberek utaztak. Sokan a tetőcsomagtartóba kapaszkodtak. Egy indiai vonatról készült régi fotó jutott az eszembe.
Mindenfelé szirszarok hevertek az út mentén. Bőröndök, dobozok, még drága bútorok is. Láttam egy zongorát, amit biztosan a platóról dobtak le. Gazdátlan autó is akadt bőven; némelyiket csak félretolták, de olyan is volt, amit kibeleztek vagy felgyújtottak.

Úgy ötven kilométerrel lejjebb kicsit jobban lehetett haladni. Ebből már rögtön azt gondolhatnánk, hogy arrafelé a hangulat is nyugodtabb volt, de nem. Az autósok villogtak, egymásba koccantak, kiszálltak, balhéztak. Néhányan az út mellett feküdtek, már nemigen mozogtak. A többiek ügyet sem vetettek rájuk, csak szaladtak csomagokkal meg gyerekekkel felmálházva, de olyan is volt aki üres kézzel rohant a forgalom irányába. Néhány kilométerrel arrébb már láttam, mi elől menekülnek.

A rémek ellepték a kocsisorokat. A külső sávokban haladók megpróbáltak letérni az útról, de beleragadtak a sárba, így a belső sávok is csapdába estek. Az autók annyira közel álltak egymáshoz, hogy az emberek kiszállni sem tudtak. Sokan rekedek a kocsijukban. A csukott ajtókat szerintem be is zárták, az ablakokat meg felhúzták, elvégre a biztonsági üveg is véd. A holtak tehát nem tudtak bejutni, az élők meg nem tudtak kijutni. Néhányan bepánikoltak, megpróbáltak átlőni a szélvédőjükön, ezzel tönkre is tették az egyetlen védelmüket. Idióták. Pedig kibírták volna még pár óráig, talán meg is menekülhettek volna. De az is lehet, hogy számukra az egyetlen kiút a gyors halál volt. Láttam egy lószállító utánfutót is a középső sávban egy kisteherautó mögé kötve. Az utánfutó őrülten mozgott, még benne voltak a lovak.

A horda gyakorlatilag átrágta magát a megrekedt kocsisorokon. Szerencsétlen nyomorultaknak nem sikerült meglépniük. És az a legborzalmasabb, hogy sehová nem jutottak volna. Ez az I-80-as úton történt, Lincoln és North Platte között. Mindkét városban dúlt a járvány, de a köztük lévő kisebb helyeken is. Tudták ezek az emberek, hogy mit csináltak? Ki volt ennek a kivonulásnak az értelmi szerzője? Egyáltalán volt ilyen? Vagy csak meglátták az emberek a kocsisort és szó nélkül beálltak a többiek mögé? Próbálom elképzelni, milyen lehetett ott ülni a tömött kocsisorban síró gyerekekkel meg az ugató kutyával... a többség talán tudta mi történik pár kilométerrel hátrébb... biztos remélték, sőt, imádkoztak érte, hogy elöl legalább egyvalaki tudja, hová megy.

Gavin Blaire, pilóta - Polgári Légi Járőrszolgálat