A 80-as út Al-Jahra városából indul északra, és tart egészen az iraki határig. Nem keresztezi egyetlen település sem, 90 km hosszan fut megszakítás nélkül a sivatagon át. A rajta menekülő iraki konvoj tökéletes célpontot nyújtott 1991. február 26-án a koalíciós erők számára. Az USAF és US Navy pilótái valószínűleg sem addig sem azóta nem dobtak bombákat ilyen hatalmas és esélytelen célpontra. Az Iraki Köztársasági Gárda visszavonuló csapatait tankok, katonai csapatszállítók, buszok és civil járművek alkották vegyesen (sokuk lopott, tömve kuvaiti zsákmánnyal). A támadás először a járműoszlop elejét és végét érte, az így megrekedt középső rész elpusztítása már gyerekjáték volt.
Az légitámadás következtében 1400-2000 jármű semmisült meg vagy maradt magára hagyva az út mentén. Az áldozatok száma ismeretlen, az erre vonatkozó számítások ellentmondásosak. Robert Fisk brit újságíró zsúfolásig telt parázsló roncsokról számolt be, és több száz holttestről amik az út szélén hevertek egészen az iraki határig. Más vélemények szerint az áldozatok száma a 10.000-hez közelít. Sokak halálát nem a bombázás okozta, hanem egyszerűen elhagyták járműveiket és a sivatagon keresztül próbáltak menekülni. Az általánosan elfogadott iraki veszteség a 80-as úton kb. 1000-1200 fő.
Akik túlélték az éjjel indított támadást, és a vaksötétben a pánik ellenére át tudták verekedni magukat az autópályán feltorlódott roncsokon, azok iraki területre érve a 8-as úton és annak környékén kapták a légicsapás második hullámát. Sokan gyalog, járműveiket hátrahagyva érték el a határt, velük a tüzérség és a AH-64 Apache helikopterek végeztek.
Nem értek a modern hadviseléshez, nem véleményezhetem a megsemmisítő stratégiát, az igazság megfejtése számomra lehetetlen. Amikor először láttam a pusztításról készült képeket, azt hittem ez nem lehet a valóság, talán csak egy posztapokaliptikus film díszleteit látom kis CGI rásegítéssel. Ennek a verziónak jobban örültem volna.