Évek óta tudunk a folyamatos pusztulásukról, az őket ért csapásokat ismerjük, érdemi lépést nem tettünk értük. Ők a méhek, az emberiség számára kiemelkedően hasznos rovarok már 6000 éve. Nagyjából 2006 - 2007 körül kezdődött a vadon élő méhek és háziméhek addig nem tapasztalt mértékű pusztulása. Míg előbbiek néhol teljesen eltűntek, a háziméh-kaptárak 30-40%-a néptelenedett el egyik évről a másikra. A folyamat azóta semmit sem javult, 2012-ben az USA kolóniák fele veszett oda. Hazánk, mint az EU egyik legnagyobb méztermelője szerencsés helyzetben van, ám ezt egyetlen másik európai ország sem mondhatja el magáról. Ha a tendencia tovább romlik, a méhek más beporzó rovarokkal együtt el fognak tűnni a környezetünkből. Ez pedig azt fogja bebizonyítani végérvényesen, hogy semmilyen összefogásra nem vagyunk képesek, és a méhek után saját fajtánkat sem tudjuk megmenteni.

A tömeges pusztulás körülményeiről eltérőek a vélemények, sok a találgatás és a bizonytalanság. Leggyakrabban a növényvédő szerek (agrokemikáliák) okozta immungyengeséget szokás megjelölni, aminek következtében a méhek védtelenné válnak bizonyos vírusok, paraziták okozta fertőzések ellen. De a listán szerepelnek a neonikotinoid tartalmú vegyszerek sőt a mobiltelefon hálózatok is.

Egészen döbbenetes jelenség a kolónia-összeomlási zavar (Colony Collapse Disorder, CCD). Sokáig nem lehetett tudni mi okozza a méhek eltűnését, mikor a dolgozók kirajzás után soha többé nem tértek vissza a kasba (Angliában ezt a jelenséget a Mary Celeste kísértethajóról nevezték el). A dolog érthetetlenségét csak fokozta, hogy a méhek rendkívül fejlett kommunikációs és tájékozódási képességgel rendelkeznek, a tömeges eltévedés szinte kizárt. Ugyanakkor a petékkel és mézzel teli kaptárban maradt méhek fertőzöttek, sérült idegrendszerűek voltak, a királynővel együtt pusztultak el. Az őrizetlen kaptárakat rendszerint kirabolják a szomszédos méhcsaládok, az elhagyottakba pedig előszeretettel 'költöznek' viaszmolyok, ezeket a szellemkaptárakat viszont mindegyik messze elkerülte.

Mivel a dolgozók tetemeit sosem találták meg, a kutatók csak évek múlva kezdtek gyanakodni, hogy a kirepült méhek talán mégis elveszítették a tájékozódó képességüket, egyszerűen nem találtak haza és végkimerülésben pusztultak el. Mindebből arra következtettek, hogy a virágpor olyan vegyszermaradványt tartalmazhatott számukra, mely megtámadva idegrendszerüket memóriazavart okozott, ez pedig összezavarta tájékozódási képességüket, ráadásul a vegyszer utat nyitott egyéb fertőzéseknek is. Persze a dolog ennél lehet jóval összetettebb, a kártékony hatások összeadódhatnak, így a légszennyezés, a növényvédő szerek, varroa atkák, a megváltozott élettér következtében megtett nagyobb távolságok mind egy-egy csapást jelentenek számukra. Márpedig, ha a méhek nem élik túl, mi sem fogjuk.

'Vékony ruhában lehullanak a méhek
Az elfakult égből a dérbe holtan -
A kasba vissza már ők sose térnek.'
Georg Heym: De egyszer csak hatalmas halál jön