Az emberek mindenféle dolgot elszórtak az út szélén. Elektromos készülékeket, bútorokat, szerszámokat. Saját -  de közös halálba tartó zarándokok által - útközben eldobált holmik. Még egy éve is előfordult néha, hogy a fiú felvett ezt-azt, és egy darabig magával vitte, egy ideje azonban felhagyott ezzel a szokásával. Leültek pihenni és megitták az utolsó adag tiszta vizet és otthagyták az úton a műanyag marmonkannát.

A fiút nézte. Két napja nem ettek. Még két nap és teljesen legyengülnek.

Egyre többet aludtak. Nem egyszer előfordult, hogy az út közepén ébredtek kiterülve mint akit elütöttek. A halál álmát aludták. Felült és a pisztolya után nyúlt. Feltápászkodott az ólomszürke estében, rákönyökölt a bevásárlókocsira és végignézett a földeken. nagyjából egy mérföldnyire egy épület állt. A fiú vette észre elöször. A ház hol előbukkant, hol elterült a pernyefüggöny mögött, mintha valami bizonytalan álomban lettek volna. Rádőlt a kocsira és a fiúra nézett. Ösze kell szedni magukat, ha el akarnak jutni a házig. Elrejtették a kocsit az út szélén. Az éjszaka leszállta előtt eljuthatnak a házhoz, de visszajönni már nem lesz idejük.

A kisváros élelmiszerboltjában álltak, az egyik falra egy kitömött szarvasfejet akasztottak. A fiú sokáig nézte a trófeát. A padlón törött ablakok szilánkjai. A férfi szólt a fiúnak, hogy várjon az ajtóban amíg ő végigjárja a boltot és átkutatja a padlót borító szemetet. Végül semmit sem talált. Az épület előtt két benzinszivattyú állt, leültek a betonpadkára és leengedtek egy madzagra erősített konzervdobozt a földalatti benzintartályba. Amint felhúzták a dobozt a csészényi benzint, ami az alján lötyögött áttöltötték egy műanyag kannába. Aztán újra leengedték a tartályba a bádogdobozt. Egy kis csődarabot is ráerősítettek, hogy mélyebbre merüljön. Majdnem egy óráig guggoltak a tartály nyílása fölött- mint a majmok, mikor bottal turkálnak egy hangyabolyt - mire sikerült megtölteniük a műanyag kannát. Rátekerték a fedelét, a bevásárlókocsi alsó rácsos tartójára rakták és továbbmentek.