Most pedig következzék a kijevi Vladimir Tkach, aki az ukrán 4A Games színeiben szórt meg bennünket a METRO 2033 világához készített karakterekkel. Ha nem ismered a világérés utáni Moszkva túlélőinek öltözködési szokásait, ezek a képek talán körvonalazzák, hogy luxusdivat kissé megváltozik majd a mostanihoz képest.
"Ül az ember az őrhelyén. Melegszik a tűznél. És egyszer csak azt hallja, hogy az alagútból - valahonnan a mélyből - ritmikus, tompa dobogás hallatszik. Előbb csak halkan, aztán egyre közelebbről és hangosabban ... és hirtelen rettenetes, nyomasztó üvöltés, már egészen közel... Nagy riadalom támad. Mindenki felpattan, a homokzsákokat, a ládákat, amelyeken ültek, torlasznak egymásra dobálják, hogy legyen hol elrejtőzni, és a parancsnok teli torokból, a hangszálait nem kímélve kiáltja: Riadó! Az állomásról rohan segíteni a tartalék, háromszáz méteren leveszik a védőburkolatot a géppuskáról, itt pedig, ahol a fő csapást kell fogadniuk, az emberek a földre vetik magukat, a zsákok mögé, ráemelik a gépkarabélyaikat az alagút torkára, céloznak... Végül, kivárva amíg a démonok teljesen közel érnek, felkapcsolják a reflektort, és a fényben láthatóvá válnak a furcsa, lázálomszerű alakok. Hideg futkos az ember bőrén, szeretne felugrani és elrohanni, eldobni a gépkarabélyt, otthagyni a bajtársait, mindent otthagyni a fenébe csak menekülni... A reflektor a lidérces teremtmények pofájára irányul, hogy a vakító fény a pupillájukba marjon, de még csak nem is hunyorognak, nem tartják maguk elé a kezüket, hanem tágra nyílt szemmel néznek bele a reflektorba, és ütemesen jönnek, jönnek csak jönnek előre... De van-e egyáltalán pupillájuk?" (Dmitry Glukhovsky - METRO 2033)