Mely fajok a posztapokalipszis legesélyesebb túlélői? Ennél nehezebb kérdést aligha lehetne feltenni, a válaszadással meg sem próbálkozunk. Felállítunk viszont egy szempontrendszert, amivel a vaktába lövöldözés helyett könnyebb lesz eldöntenetek mik az előnyös és hátrányos tulajdonságok ha egy faj fennmaradásáról van szó. Ezzel át is passzoljuk a válaszadást nektek, kíváncsiak vagyunk ti melyik állatokat tartjátok a legesélyesebbeknek?

Alkalmazkodj!
(hirtelen megváltozott életkörülmények)

Esetünkben az evolúció korokon átívelő, folyamatos és lassú változása helyett egy váratlanul bekövetkező kataklizmával kell a fajoknak szembenézniük. Egy ilyen esemény alapvetően rendezheti át az erőviszonyokat, az addig domináns fajok háttérbe szorulása újak számára nyithat életteret. Általánosságban igaz, hogy minél speciálisabb igényei (táplálék, időjárás, stb.) vannak egy élőlénynek, annál érzékenyebb a változásokra. Az ózonréteg nélküli perzselő napsugárzást vagy ellenkezőleg, egy évekig tartó nukleáris telet a jelenlegi tápláléklánc csúcsán lévő fajok legtöbbje nem képes elviselni.

Védd magad!
(fizikai ellenállóképesség, immunitás)

A természetes ellenségekkel szembeni védelmen túl fontos a szélsőséges időjárási körülményekhez való alkalmazkodás, betegségekkel, sugárzással (radioaktív, UVB, stb.) szembeni ellenállóképesség. Gyenge immuitással a legszaporább faj is hamar visszaszorulhat az életben maradásért folytatott küzdelemben.

Szaporodj!
(faj, populáció, egyed)

Biológiai értelemben a fajmeghatározás kimerül a DNS hasonlóságban és termékeny utódnemzésben, de a túlélés szempontjából fontos, hogy az egyedeknek potenciális párként kell felismerniük egymást. Konyhanyelven fogalmazva nem elég, ha elméletben képesek szaporodni, a gyakorlatban is működnie kell a dolognak, így a túlélés szempontjából a párfelismerési fajfogalom a mérvadó. A egyedek a hirtelen megváltozott életkörülmények miatt elveszthetik szaporodási vagy ivadékgondozási ösztöneiket, az elszigetelődött populációk sok esetben nem képesek az önfenntartásra és 5-10-20 éven belül kipusztulnak. 

Mindezek alapján következzék néhány esélyes faj, akik befutók lehetnek a posztapokaliptikus versenyen. Ezek talán a legismertebbek, nagy meglepetéssel aligha szolgálnak. A különleges tippeket tőletek várjuk! :)

Bojtosúszós maradványhal (Coelacanthimorpha) - Ez a 70 millió éve kihaltnak hitt mélytengeri állat egészen rendkívüli túlélő. Bár napjainkra alig 500 példány maradt belőlük, a korok változásai nem igazán érintették. Ez egyben túlélésének záloga is, hiszen Darwin apó feltételezése ellenére a többszáz méter mély szélsőséges ám változatlan környezetben nincs szükség alkalmazkodásra. Természetes ellensége nem ismert.

Amerikai csótány (Periplaneta americana) - Szinte az egész világon előfordul, ami rendkívüli alkalmazkodóképességének és szaporaságának köszönhető. 300 millió éves evolúciós múltja alatt volt ideje kifejleszteni a túléléshez leginkább hasznos tulajdonságokat, ráadásul más csótány fajokkal szemben repülni is tud. Achilles sarka persze neki is akad, a szárazságot nem vieseli el ahogy a hidegben sem szaporodik, így a háztartások különösen vonzóak számára. Ellenállóképessége a radioaktív sugárzással szemben kiválló, az irtásukra tett vegyszeres kísérleteknek köszönhetően folyamatos a rezisztens típusok utánpótlása.

Vándorpatkány (Rattus norvegicus) - A csótány mellett a vándorpatkány is az embernek köszönheti elterjedését. Rendkívül szapora, a táplálékban nem válogat (hacsak nem mérgezett). Jól szervezett közösségben él, kivállóan úszik, intelligens és agresszív: tökéletes inváziós faj. Mérgekkel és radioaktív sugárzással szembeni ellenállása kimagasló. Azon kevés dolgok egyike melyhez képtelen alkalmazkodni, manchester terrier néven ismert.

A túlélés koronázatlan királyai azonban minden kétséget kizáróan a medveállatkák (Tardigrada). Igaz, esetükben törzsről nem egy adott fajról beszélünk. Ezeknek az apró (0,2 - 1,5 mm) élőlényeknek aztán teljesen mindegy, hogy 6000 méter magas hegységben vagy 4000 méter mélyen, a sarkvidéken vagy az Egyenlítő környékén kell életben maradniuk. A hőmérséklet számukra majdnem mindegy, 100°C és -200°C között is kibírják. Jöhetnek savak, oldószerek, légüres tér, sugárzás, rendkívüli nyomás. Minden szerves anyag táplálék számukra.