Budapest alszik. Méterekkel a föld alatt egy apró, kéttengelyes dízelmozdony (menekítő vonat) és a hozzá kapcsolt 200-as pályaszámú metrókocsi robog az alagútban. Nem áll meg az állomásokon. Ahogy elhalad a szektorkapu mögött, a pályamunkások dolgozni kezdenek. Elbontják a lekötést, felszedik a síneket. A tíztonnás acélajtó lassan bezáródik, hermetikusan elzárva az embereket a külvilágtól. A főváros legnagyobb óvóhelyén vagyunk.
Budapesten 3300 óvóhely található, ahol összesen 480 ezer embert tudnak elhelyezni. A legnagyobb óvóhely maga a metróhálózat. A 2-es és 3-as metró vonalalagútjai 220 ezer ember befogadására alkalmasak. A mélyépítésű szakaszokon összesen tizenkét óvóhely, szektor található. A 2-esen a Déli pályaudvar és a Keleti pályaudvar, a 3-ason a Határ út és az Újpest-Központ végállomás közötti terület működhet óvóhelyként. Az 1-es vonal nincs elég mélyen ahhoz, hogy erre alkalmas legyen. A 4-es metró alagútja acél helyett betontübbingekből készült, ez sem alkalmas a lakosság védelmére. Egy-egy szektor két-három állomást, és a köztük lévő vonalalagutakat foglalja magában. A szektorokat a mozgólépcsős lejárat aljánál lévő lejtaknakapuk, illetve a metróalagutakban lévő alagútkapuk zárják. Egy-egy szektor elméletben az ötszáz méteres körzetben élők befogadására alkalmas.
Egy kimenekítés során minden mozgólépcső lefelé halad, a betelepülő lakosságot a hangosbemondó instrukcióin felül az ezerötszáz fős polgári védelmi személyzet irányítja a metróalagutakba. Természetesen a vonalalagutak ekkorra már feszültségmentesítve vannak. A legendákkal ellentétben nincsenek titkos kórházak, élelmiszer-lerakatok a föld alatt, a betelepülők kijelölt helye a vonalalagutakban van. A jobb és bal alagutakat összekötő szervizjáratokon, illetve a szellőzőkön kívül egyéb létesítmények nem kapcsolódnak a metróhálózathoz, ahová a lakosságot menekíthetik. Egy-egy szektornak hetvenkét órára, azaz három napra elegendő vize és elektromos energiája van. A szellőzést dízelmotorról üzemeltetett ventilátorok biztosítják. A felszínről vett levegőt egy soklépcsős szűrőrendszeren keresztül szívják be, így a külső szennyeződések nem juthatnak le az elzárt alagútba. A tisztálkodásra az állomásokon kialakított, elkülönített női és férfimosdókban van lehetőség.
A szektorok zárásának négy fokozata van. Az első fokozat a betelepülés, ekkor a kapuk nyitva vannak. A második a léglökés elleni védelem, a harmadik a gáz- és sugárvédett szint, a negyedik pedig a teljes elzárkózás. A kapuk száz kilonewton per négyzetméter nyomásnak tudnak ellenállni, teljes elzárkózás esetén 600-800 Pascal túlnyomást kell létrehozni, amit a hermetikusan záródó kapuk megtartanak. Mivel a levegő mindig a magasabb nyomású helyről áramlik az alacsonyabb nyomású felé, így bent magasabb nyomást biztosítva elérhető, hogy kívülről akkor se jusson be káros anyag, ha netán valahol mégsem zárna légmentesen az egyik kapu.
Forrás: Arnold Balázs, iho.hu
A 2-es metróval egyidőben 1949-ben kezdték el a Rákosi-bunker építését a metróval párhuzamosan. Rákosi Mátyás és a pártvezetés egy esetleges atomtámadás esetén a bunkerben vészelte volna át a támadás utáni napokat. A veszély elmúltával metróval utaztak volna a Keleti pályaudvarig, ahol egy páncélvonatra szálltak volna át. A metróhoz hasonló technológiai megoldásokkal készült (metróállomásra és alagútra hasonlít), éppen ezért a munkások úgy tudták, hogy a metrót építik. A 2200 ember befogadására alkalmas 3500-3800 négyzetméteres objektum 1953-ban készült el. 4000 köbméteres kapacitású levegőszűrő rendszerrel szerelték fel, amely a radioaktív por megszűrésére is alkalmas lett volna. E mellett 150 köbméteres víztartállyal és egy 30 kilowatt áram termelésére alkalmas generátorral is felszerelték. Egy vészkijárat is épült a TV-székház mellett amely levegőztetőként is szolgál. A labirintusszerű objektumban külön tanácskozóterem is épült, ahol az ország vezetői az aktuális teendőket vitatták volna meg. Bár soha nem használták, a hetvenes évek közepéig készenlétben volt.
Forrás: wikipedia.org
