Mikor egy nukleáris bomba pusztító erejéről beszélünk, tisztában vagyunk azzal, hogy a hatalmas számok valójában mit is jelentenek? Óriási energia szabadul fel egy atombomba maghasadása (vagy egy hidrogénbomba esetén a magfúzió) alkalmával, amihez foghatóval nem igazán találkozunk a hétköznapok során. Mi most mégis megpróbáljuk érzékeltetni ezt a nem éppen emberi léptékű hatóerőt.
Az általunk közölt adatok becsült, hozzávetőleges értékek. A különböző források más és más mérési adatokra hagyatkoznak, amik sok esetben az idők folyamán változtak. Nagyságrendileg megfelelnek a valóságnak, nekünk ennyi éppen elég.
A romboló erő a lökéshullámnak és hőhullámnak köszönhető. Ennek kifejezésére a kT (kilotonna) és MT (megatonna) mértékegységet használjuk, ami ennek megfelelő tömegű TNT (trotil) robbanóerejének felel meg. Tehát egy 1 kilotonnás atombomba hatóereje megegyezik 1000 tonna TNT detonációjakor felszabaduló energiával. Ezt nem is olyan könnyű elképzelni, hiszen ritkán van alkalmunk TNT detonációját szemlélni; 1000 tonna robbanóanyag kapcsán sokunknak elég pontatlan fogalmaik lehetnek. Nézzük meg mégis mit jelent mindez a gyakorlatban.
Hogy valamennyire képet alkothassunk ekkora detonáció erejéről, abban segít az Egyesült Államok 1965-ös Sailor Hat kódnév alatt futó kísérleti robbantása, mely során 500 tonna TNT robbanóhatását vizsgálták. A felvételeken jól látszik, hogy már egy fél kilotonnás bombának is kísérő jelensége a gombafelhő.
A második világháborút lezáró atomtámadásokról mindannyiunknak van több-kevesebb fogalma, a pusztítás következményeiről rengeteg dokumentum áll rendelkezésre. Talán még ezeknél is érzékletesebb, ha gondolatban a kisebb, 15 kilotonnás csomagot (Little Boy) budapesti címzéssel látjuk el. Ha a robbanás fészke a Deák tér lett volna, akkor...
- egy 400 méter átmérőjű területen belül minden szétolvad
- a lökéshullám a pesti oldalon északi irányban a Margit hídig, észak-keletre a Lehel tér és Kodály körönd vonaláig, tovább haladva a Keleti pályaudvarig, délre a Ferenc körút és Üllői út találkozásáig leborotválja a felszínt. Az erős vasbeton szerkezetek kivételével a századelős bérházakból semmi sem marad. A budai pusztítást a Várhegy és Gellérthegy mérsékeli, de a Várnegyed és Bem rakpart így is lekerül a térképről
- a kezdeti radioaktív sugárzás ennél valamivel kisebb területen végez egészen más természetű pusztítást: a nagyjából másfél kilométeres körzetben tartózkodók között a halálozási arány 50-90%.
- a hőhullám a sugárzási területnél jóval szélesebb körben, kb. a robbanás 2 km-es környezetében okoz harmadfokú égési sérüléseket.
Ezeknél az adatoknál sokkal nehezebb megbecsülni az áldozatok és sérültek számát. Mivel a négy legsűrűbben lakott kerület (V, VI, VII,VIII) gyakorlatilag megsemmisül, az első másodperc százezres nagyságrendű áldozatot követel. Közvetlenül félmillió embert érint a katasztrófa, a sugárzás következményei pedig beláthatatlanok.
Az előbb leírt rombolás után igazán döbbenetes a Little Boy összehasonlítása az 1957-es brit Grapple X nevű hidrogénbombával. A Japánra dobott kisfiú eltörpül az 1,8 megatonnás, százszoros hatóerejű óriás mellett. A hidegháborús döntésekre nem feltétlen a józan ész volt jellemző, az erődemonstrációk elképzelhetetlen méretű és költségű nukleáris fegyvereket szültek. Legtöbbjük értelmetlenül hatalmas volt, puszta méretüknél fogva alkalmatlanok egy bevetésre. Ennek jó példája az amerikaiak Ivy Mike nevű bombája, melynek tömege meghaladta a 70 tonnát, és egy jókora hűtőházra emlékeztető épület volt.
Minden idők legnagyobb termonukleáris robbantását a Szovjetunióban hajtották végre 1961-ben. Az 50 megatonnás Cár bomba 8-9 km-es területen mindent elpárologtatott, a lökéshullám 50 km átmérőjű körön belül tarolt. A robbanás epicentrumától 120 km-re a hősugárzás harmadfokú égési sérüléseket okozott volna, a robbanás fényereje még 1000 km-ről és látható volt. A gombafelhő 64-km magasságig emelkedett és 30-40 km-re tágult. A bomba mérete (8m x 2m) és tömege (27 tonna) miatt éles bevetésre alkalmatlan volt, túlzó hatóereje pedig hadászati szempontból tette értelmetlenné. Ekkora pusztító erőnek a gyakorlatban nem volt célpontja, így a túlméretezett Cár bomba minden idők legdurvább és legköltségesebb propaganda eszköze volt csupán. A 60-as években a hangsúly a hatóerő növelése helyett a bevethetőségre tevődött át, a későbbi nukleáris fegyverek kisebbek, az interkontinentális ballisztikus rakéták fejlődésével pontosabbak lettek.
A tűzgömb szemléltetésére szolgáló videót ezen a linken nézheted meg.
Az előbbi gondolatmenet egy esetleges budapesti becsapódással a Cár bomba esetében felesleges filozofálás. Már egy 10 megatonnás bomba is lesöpörné a föld felszínéről a fővárost, 50 MT hatóerő pedig egész Pest megyét.
forrás:
nuclearweaponarchive.org
nuclearsecrecy.com
sonicbomb.com
