Kicsit álmosan és komótosan indult 2015 a Postmode háza táján, aztán az amerikai Five Finger Death Punch olyat csapott az arcunkba, hogy csak pislogtunk. Gyanús volt, hogy ami ennyire jó és romlott egyszerre, ott kell lenni a közelben egy magyarnak is. Ez pedig így is volt Báthory Zoli* személyében, aki amellett, hogy a zenekar alapító gitáros-dalszerző-dizájnere, Brian Neal társaságában a klip rendezéséből is kivette a részét.

A sztori a Felkelő nap háza szövegére hajaz, a főszereplő egy sivatagi banda vezetője, aki alvilági pénzt tesz fel pókeren. Nem lövöm le a poént, de az talán sejthető, hogy az ilyen dolgok ritkán zárulnak hepienddel (hacsak valaki nem olyan rafkós, mint Korda Gyuri). Szóval a történet nem túl bonyolult, de annál látványosabb. Pontosabban az új Mad Max bemutató mellett a legjobb, amit a sivatagi pusztulatból eljutott hozzánk ebben az évben. A látványvilág megteremtése a Welder Up csapatának köszönhető, a zene meg ugye... vadállat. Jó szórakozást!

*Egy rövid kitérőt szenteljünk ennek az úriembernek, akit - saját szegénységi bizonyítványunk - ősi nemesi családneve ellenére sem ismertünk eddig. Báthory Zoltán 1995-ben döntött úgy, hogy akkor inkább legyen Amerika. A kint töltött két évtized alatt aztán olyan pályaívet rajzolt, amitől az embernek megjön a kedve a tiltott határátlépéshez. Merthogy: Báthory Zoltán a 5FDP zenekar alapítója, zenész, dalszerző, producer, harcművészeti sportfelszerelést gyártó cég tulajdonosa, harcművész, 2012-es jiu-jitsu világbajnokság ezüstérmese, pilóta, a Pentagon fegyveres harcászati szakértője. Nem semmi, hogy mit nem képes kihozni az emberből a kokakóla, meg a gyorséttermi kaja.

Kétségtelen, hogy a karácsony valódi jelentősége már nagyon elhalványodott, de bármennyire is távolodunk attól az üzenettől amit magában hordoz, legtöbben őrzünk a múltból egy-egy értékes és reményt adó emléket, ami ehhez az ünnephez köthető. Ha nem, hát az idei év épp alkalmas rá, hogy egy ilyen emlékké váljon.

1914. december 25-e is egy ilyen lehetett a nyugati fronton a háború ötödik hónapjában. Annak ellenére, hogy a katonai felső vezetés ragaszkodott az ünnep alatt is a szigorú hadi fegyelem betartásához, és a XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a szemben álló katonai tömbök egyhangúan elutasították, mégis kialakult a brit, francia és német hadosztályok közötti spontán fegyverszünet és az ezt követő frontbarátkozás. Szenteste a német katonák gyertyákat gyújtottak és karácsonyi dalokat kezdtek énekelni. A válasz nem maradt el, az ellenséges oldal csatlakozott az énekhez, majd a harcoló felek előmerészkedtek a lövészárkokból. Beszélgetésbe elegyedtek, és megajándékozták egymást az előző nap még egymást gyilkoló katonák. (bővebben: rubicon.hu)

Brit és német katonák 1914 karácsonyán (Ploegsteert, Flandria)

Brit és német katonák 1914 karácsonyán

Karácsony a lövészárokban 1914-ben

Így is véget érhetett volna a háború, ezekkel az egészen emberi, paradox jelenetekkel. Nagy kár, hogy nem vált példaértékűvé ez a kiragadott esemény, és a villámháborúnak szánt öldöklés még négy éven keresztül tombolt, hogy aztán két évtizeddel később újra felperzselje a világot.

Frontbarátkozás. Egy pillanatnyi józanság a háború őrületében.

Német katona tüzet ad egy angol sebesültnek (1918 Nord, Franciaország)

Anya gyermekével. Talán a karácsonyi ebéd készül? (1918, Franciaország)

Karácsony az óvóhelyen (1940, London)

Karácsony az óvóhelyen (1940, London)

Még nem sikerült magunkhoz térni az elképesztően jól sikerült előzetes után, így fájdalomcsillapítónak álljon itt a Warner Brothers Comic-Com kiállításra készített négy plakátja. Nyomtassátok, mehet a garázsajtóra Miss December mellé :)

2013 decemberében ütötte fel a fejét Guineában az ebola járvány, amit egy év elteltével sem sikerült megfékezni. Ennek okait, s hogy a vírus milyen ütemben terjedt, mely területeket érintette 40 napja foglaltuk össze.

Hogy ezek a számok milyen komoly és fenyegető tartalommal bírnak azt laikusként nehéz mérlegelni, eleve nem könnyű objektíven megítélni egy ilyen magas halálozással járó járványt. Mi most egy áldozatokkal benépesített várossal próbáljuk meg érzékeltetni az ebola eddigi pusztítását. Döbbenetes belegondolni, hogy a képzeletbeli lakótelepünk egy éven belül milyen iszonyatos nekropolisszá dagadhatott volna, ha a fertőzés továbbra is hónapról hónapra megduplázza áldozatai számát, ahogyan tette ezt októberig. Bár november végére a megbetegedések üteme alig csillapodott, a halálozás jelentősen csökkent.

Reméljük ez volt az utolsó ebola járványról szóló posztunk, s hogy 2015-ben már csak múlt időben beszélhetünk róla.

A Goldenblog 2014 közélet kategóriájának 72 blogja közül óriási küzdelemben, fergeteges hajrával sikerült megcsípnünk a megtisztelő 29. helyezést. Az utolsó pillanatig reménykedtünk a győzelemben, ám végül legyűrt bennünket a realitás. De nem titeket, akik ránk szavaztatok, hiszen tiétek a túlélők minden öröme.

Köszönjük a szavazataitokat és megtisztelő figyelmeteket. Kövessetek továbbra is akár a világ végére! Mi ott leszünk :)

 Artwork by Simon Fetscher

Mert olyan nyomorúságos idők közelegnek,
melyek a világ kezdete óta nem voltak, és nem is lesznek.
És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat,
egyetlen test sem menekülhetne meg.

Márk 13:19-20

Az 1990-ben forgatott MARK 13 (eredeti címe Hardware) egy kevésbé ismert/elismert posztapokaliptikus film. Igazi csemege az azóta középkorúvá komolyodott underground nemzedéknek, hiszen a szereplők között olyan kultikus zenészek tűnnek fel benne, mint a nomád Carl McCoy, a taxisofőr Lemmy Kilmister vagy épp Iggy Pop, mint dühös kalózrádiós. Ebből már egyenesen következik, hogy a film betétdalait sem bízták kismókusokra, ezért a Ministry, a PIL és a Motörhead segítenek kellően alacsonyan tartani az alaphangulatot. 

A film alapötletét a brit 2000AD magazinban megjelent Shok! című képregény adta, ezt adaptálta a saját ízlése szerint a dél-afrikai rendező, Richard Stanley. A történet az elsivatagosodott, sugárszennyezett Földön játszódik, ahol egy nomád ismeretlen android maradványaira bukkan a pusztaságban. A robot fejét egy katona veszi meg tőle képzőművész barátnőjének. Ajándékával nagy örömöt okoz a lánynak, aki az egyik fémhulladékból készített alkotásába bele is hegeszti a leginkább koponyára emlékeztető ócskavasat. A romantikus történet itt akár véget is érhetne, ha az egykori gép (hát persze, hogy egy pusztításra programozott harci robot) újra nem aktiválódik.

25 év távlatából nézve a cselekmény sodrása kissé lassú, amiért az átlag nézőt aligha kárpótolják a film szubkult vonatkozásai, ám a környezet és látványvilág rendben van. Kellően leharcolt, poros, korrodált eszközökben nincs hiány, a jövő nyomorúsága ideáktól mentesen van tálalva. A műfaj kedvelőinek kötelező darab, a CGI-re izgulók kihagyhatják. 

"Mindig is szerettem a sci-fit, de nálam a posztapokaliptikus stílus a csúcs. Imádom, hogy minden hiábavaló ugyan, de a szabadság teljes és független mindenféle társadalmi normától. Bármi ami csak eszedbe jut az elfogadott egy ilyen törvények nélküli őrült világban."  - Brosa

A spanyol Sergi Brosa futurisztikus képregények és könyvborítók illusztrálása után fordult a számítógépes játékok világa felé. Nem volt rossz döntés részéről, ez hamar nyilvánvalóvá válik portfóliója végigböngészése közben. Egy éve látott hozzá a Wasteland Project (Kemojo Studios) karaktereinek megrajzolásához. Bár a játék fejlesztése még kezdeti szakaszban jár, az eddig elkészült munkák alapján erős anyagra számíthatunk.

A képek elkészülési fázisait nyomon követheted Sergi Brosa Behance oldalán. Jó szórakozást!