Mikor egy nukleáris bomba pusztító erejéről beszélünk, tisztában vagyunk azzal, hogy a hatalmas számok valójában mit is jelentenek? Óriási energia szabadul fel egy atombomba maghasadása (vagy egy hidrogénbomba esetén a magfúzió) alkalmával, amihez foghatóval nem igazán találkozunk a hétköznapok során. Mi most mégis megpróbáljuk érzékeltetni ezt a nem éppen emberi léptékű hatóerőt.

Az általunk közölt adatok becsült, hozzávetőleges értékek. A különböző források más és más mérési adatokra hagyatkoznak, amik sok esetben az idők folyamán változtak. Nagyságrendileg megfelelnek a valóságnak, nekünk ennyi éppen elég.

A romboló erő a lökéshullámnak és hőhullámnak köszönhető. Ennek kifejezésére a kT (kilotonna) és MT (megatonna) mértékegységet használjuk, ami ennek megfelelő tömegű TNT (trotil) robbanóerejének felel meg. Tehát egy 1 kilotonnás atombomba hatóereje megegyezik 1000 tonna TNT detonációjakor felszabaduló energiával. Ezt nem is olyan könnyű elképzelni, hiszen ritkán van alkalmunk TNT detonációját szemlélni; 1000 tonna robbanóanyag kapcsán sokunknak elég pontatlan fogalmaik lehetnek. Nézzük meg mégis mit jelent mindez a gyakorlatban.

Hogy valamennyire képet alkothassunk ekkora detonáció erejéről, abban segít az Egyesült Államok 1965-ös Sailor Hat kódnév alatt futó kísérleti robbantása, mely során 500 tonna TNT robbanóhatását vizsgálták. A felvételeken jól látszik, hogy már egy fél kilotonnás bombának is kísérő jelensége a gombafelhő.

A második világháborút lezáró atomtámadásokról mindannyiunknak van több-kevesebb fogalma, a pusztítás következményeiről rengeteg dokumentum áll rendelkezésre. Talán még ezeknél is érzékletesebb, ha gondolatban a kisebb, 15 kilotonnás csomagot (Little Boy) budapesti címzéssel látjuk el. Ha a robbanás fészke a Deák tér lett volna, akkor...

• egy 400 méter átmérőjű területen belül minden szétolvad
• a lökéshullám a pesti oldalon északi irányban a Margit hídig, észak-keletre a Lehel tér és Kodály körönd vonaláig, tovább haladva a Keleti pályaudvarig, délre a Ferenc körút és Üllői út találkozásáig leborotválja a felszínt. Az erős vasbeton szerkezetek kivételével a századelős bérházakból semmi sem marad. A budai pusztítást a Várhegy és Gellérthegy mérsékeli, de a Várnegyed és Bem rakpart így is lekerül a térképről
• a kezdeti radioaktív sugárzás ennél valamivel kisebb területen végez egészen más természetű pusztítást: a nagyjából másfél kilométeres körzetben tartózkodók között a halálozási arány 50-90%.
• a hőhullám a sugárzási területnél jóval szélesebb körben, kb. a robbanás 2 km-es környezetében okoz harmadfokú égési sérüléseket.

Ezeknél az adatoknál sokkal nehezebb megbecsülni az áldozatok és sérültek számát. Mivel a négy legsűrűbben lakott kerület (V, VI, VII,VIII) gyakorlatilag megsemmisül, az első másodperc százezres nagyságrendű áldozatot követel. Közvetlenül félmillió embert érint a katasztrófa, a sugárzás következményei pedig beláthatatlanok.

Az előbb leírt rombolás után igazán döbbenetes a Little Boy összehasonlítása az 1957-es brit Grapple X nevű hidrogénbombával.  A Japánra dobott kisfiú eltörpül az 1,8 megatonnás, százszoros hatóerejű óriás mellett. A hidegháborús döntésekre nem feltétlen a józan ész volt jellemző, az erődemonstrációk elképzelhetetlen méretű és költségű nukleáris fegyvereket szültek. Legtöbbjük értelmetlenül hatalmas volt, puszta méretüknél fogva alkalmatlanok egy bevetésre. Ennek jó példája az amerikaiak Ivy Mike nevű bombája, melynek tömege meghaladta a 70 tonnát, és egy jókora hűtőházra emlékeztető épület volt.

Minden idők legnagyobb termonukleáris robbantását a Szovjetunióban hajtották végre 1961-ben. Az 50 megatonnás Cár bomba 8-9 km-es területen mindent elpárologtatott, a lökéshullám 50 km átmérőjű körön belül tarolt. A robbanás epicentrumától 120 km-re a hősugárzás harmadfokú égési sérüléseket okozott volna, a robbanás fényereje még 1000 km-ről és látható volt. A gombafelhő 64-km magasságig emelkedett és 30-40 km-re tágult. A bomba mérete (8m x 2m) és tömege (27 tonna) miatt éles bevetésre alkalmatlan volt, túlzó hatóereje pedig hadászati szempontból tette értelmetlenné. Ekkora pusztító erőnek a gyakorlatban nem volt célpontja, így a túlméretezett Cár bomba minden idők legdurvább és legköltségesebb propaganda eszköze volt csupán. A 60-as években a hangsúly a hatóerő növelése helyett a bevethetőségre tevődött át, a későbbi nukleáris fegyverek kisebbek, az interkontinentális ballisztikus rakéták fejlődésével pontosabbak lettek.

A tűzgömb szemléltetésére szolgáló videót ezen a linken nézheted meg.

Az előbbi gondolatmenet egy esetleges budapesti becsapódással a Cár bomba esetében felesleges filozofálás. Már egy 10 megatonnás bomba is lesöpörné a föld felszínéről a fővárost, 50 MT hatóerő pedig egész Pest megyét.

forrás:
nuclearweaponarchive.org
nuclearsecrecy.com
sonicbomb.com

A 2010-es Paths of Hate rövidfilm a lebilincselő látványvilág és történet szempontjából egyaránt elképesztő alkotás. A lengyel származású rendező, Damian Nenow animációja egy szürreális légiharcon keresztül mutatja meg az emberi lélek démoni természetét, s hogy hogyan képes az ember a vak gyűlölettel elemészteni önmagát.

Mindehhez a Platige Image* teremtette meg a technikai hátteret, a rendkívüli képi és hanghatások segítségével mintha csak egy képregény kelne életre előttünk. A stilizált 3D grafika tökéletesen illik a rövidfilm művészi igényű történetmeséléséhez, s a megszokott fotórealisztikus animációktól eltérően nyújt különös vizuális élményt. A kulisszák mögé betekintést nyerhetünk a Platige Behance oldalán, itt érthető meg s válik nyilvánvalóvá igazán, hogy egy ilyen kiemelkedő produkcióhoz milyen fokú professzionalizmus szükséges. A zenei aláfestés sem maradhat dicséret nélkül, amit Jarosław Wójciknak és Maciej Tęginek köszönhetünk, a címadó dal és a hozzá készült klip ezen a linken érhető el.

*a stúdió nevéhez fűződik az ugyancsak zseniálisra sikeredett Cyberpunk 2077 Teaser és a Witcher 3 Trailer is.

Kadykchan első ránézésre Pripjaty ikertestvére, bár gyors elnéptelenedéséhez egészen más okok vezettek. Az egykor virágzó bányaváros végzete nem katasztrófa lett, nincs káros háttérsugárzás, így akár még napjainkban is bontogathatná szirmait. Mégsem.

Kadykchan a zord körülmények miatt sosem tudott metropolisszá növekedni, de az egykori 10.000 főt meghaladó lakosság szibériai viszonylatban tekintélyesnek volt mondható.  Nevének jelentése a őslakosok nyelvén 'Szurdok' más források szerint 'Halál-völgy'. Ez utóbbi - nem túl derűs - elnevezés annak köszönhető, hogy a környező föld alatti tavak időnként elöntötték a völgyet, ráadásul ehhez egy átok is párosult, ami a völgy levegőjének magas szén-dioxid tartalmát okozza.

Az alapköveket az 1930-as években gulág foglyok tették le, s megkezdődött a szénkitermelés. A 'lakosság' gyarapodására fejlesztőleg hatott egy 1943-ban hozott törvény, melynek értelmében a hadifoglyokat 15-20 évre kényszermunkára ítélhették. Számomra különös, de a Gulág intézményének 1960-as megszűnése után sokan a városban maradtak, és folytatták a munkát a szénbánya 400méteres mélységében. 1970-ben Kadykchan lakossága 3378 fő volt, 1986-ra lélekszáma megháromszorozódott. Ám a fellendülés nem tartott sokáig, a Szovjetunió felbomlása után egy évvel már alig ezren éltek csupán a városban. A kegyelemdöfést egy 1996-os, 6 halálos áldozattal járó bányarobbanás adta meg. A bányákat végleg bezárták és a kormány elrendelte a kitelepítést, ami egyik napról a másikra meg is történt. Ez az oka annak a kísérteties hasonlóságnak, ami a szellemvárost Pripjtyra emlékezteti. Az otthonukat elhagyó emberek után maradt használati tárgyak, dohányzóasztalon maradt könyvek, a képek, amik még mindig a falon lógnak, mind-mind félbehagyott életekről mesélnek.

2007-ben még 227-en kitartottak a városban, de 2010-re ők is feladták. Mára egy öregember maradt csupán a Halál völgyében, aki két kutyájával várja sorsának beteljesülését.

fotó: Sergej Dolya

Mark Windsor angol formatervező és szenvedélyes bringás, így érthető, hogy figyelmének fókuszában a tekerés megkönnyítését segítő eszközök állnak. Kelet-Londonban berendezett műhelyében született ez az egyszerű, de nagyszerű, Nutter névre keresztelt kis cucc.

A szerszám egy erős bőrtokban kapott helyet, amit könnyen a nyereg alá erősíthetünk. A nyél elég hosszú ahhoz, hogy az izmosabban megtépett csavarok se okozzanak gondot, ráadásul két gyakran használt csavarhúzó fejet bele is lehet pattintani. Ez azért nem rossz egy mindössze 110g-os eszköztől. Az ára kb. 14 000 forint, aminél biztos tudnak olcsóbbat (talán jobbat is* a két kerékkel világra jött alter arcok, akiknek már az oviban is fixi volt a jelük), de szebbet** aligha. Megtalálható rajta minden, amire csak szükségünk lehet egy gyorsszerviz alkalmával, persze egy teljes felújítást nem úszunk meg vele:

• 15mm-es csillagkulcs
• Küllőkulcs
•  3 / 4 / 5 / 6 / 8mm-es imbuszkulcs
• Normál csavarhúzó fej
• Kereszthornyú csavarhúzó fej
• Torx csavarhúzó fej
• Mágneses toldalék hosszabbító
• Gumileszedő
• Sörnyitó

* kapásból a Topeak gyártótól a Ratchet széria vagy a kicsit nagyobb Survival Gear Box.
** Írd meg, ha tudsz szebbet

Egész hangulatos promo videót is összehoztak a srácok.

Ha túl is éled az apokalipszist, még mindig ott leselkedhet rád a szerelem. Mert nem szabad elfelejtened, hogy ez a démoni érzés vagy örökké tart, vagy elpusztít téged. Talán hasonló gondolatok foglalkoztatták a holland Sanne van Bergenhenegouwen fotográfus hölgyet, mikor 'It's the end of the world' című fotósorozatát ekészítette. Bárhogy is legyen, mi ezekkel a képekkel kívánunk minden látogatónknak boldog Valentin napot!

Hasonló hangulatú képeket Thomas Ortolan készített 'Nuclear Love' című albumába.

Vegyük sorra időrendben, hogy az írók/ forgatókönyvírók fantáziája milyen véget jósolt az utóbbi fél évszázadban az emberi civilizációnak. Nem a történetekre leszünk most kíváncsiak, csupán a világrend összeomlásának okaira és következményeire. Néhány klasszikus talán lemaradt listánkról, meglehet nem a legjobban sikerültek közül viszont akad itt néhány, de szelektálnunk kellett, mivel a lista végeláthatatlanul hosszúra nyúlt volna enélkül.

The Andromeda Strain / Az Androméda-törzs (1971)
Ebben a történetben - ami inkább személyes kedvenc, sem mint klasszikus posztapokaliptikus - egy katonai műhold becsapódását csak ketten élik túl az új-mexikói Piedmontban. A lakosság rendkívül gyors halálának oka egy idegen kristály alapú 'vírus', mely folyamatos mutálódásával az egész emberiségre veszélyt jelent. 

Mad Max I-II (1979-1981)
A film a közeljövőre jósol teljes társadalmi és gazdasági hanyatlást. A széthullás kellős közepén járunk, amikor már csak a nagyvárosok tartják - úgy ahogy - magukat. Általános az élelmiszerhiány, az üzemanyag ellátás akadozik. Az anarchiát a rendőrjárőrök (Main Force Patrol - MFP) próbálják féken tartani, de a rendfenntartás az országutakon már a végét járja.

Escape from New York / Menekülés New Yorkból (1981)
1997-re az USA teljes hanyatlásnak indul, nézeteltérései Kínával és a Szovjetunióval az atomháború szélére sodorják a világot. New York romokban, Manhattan magas fallal körbevett börtönsziget. A képlékeny békét csak rendőri diktatúra garantálja.

The Day After / Másnap (1983)
A 30 évvel ezelőtti film megdöbbentő, realisztikus ábrázolással mutatja be a hidegháború átlagemberének nukleáris fenyegetettségét. Ahogy az egyre fokozódó nemzetközi helyzetről szóló tudósítások rátelepednek a mindennapokra, a tapintható feszültségben készenlétbe helyezik a hadsereget. Ha ma forgatták volna a filmet, ennél a pontnál történik a fordulat és végül a nemzetközi megbékélés, ez a film azonban itt még csak a felénél jár. A atomcsapás megállíthatatlanul bekövetkezik, s Kansas túlélőinek végnapjaival zárul a történet. Hasonló film kettő is akad ebből a korszakból, az angol Threads (1984) és az argentin Testament (1983).

The Quiet Earth / A néptelen Föld (1985)
Talán te is elgondolkodtál már azon, mi lenne, ha rajtad kívül egyik pillanatról a másikra eltűnne minden ember? Ha mindent megtehetnél, csak éppen ezt az élményt senki mással nem oszthatnád meg? Ebben a filmben pontosan ez történik Zac Hobsonnal, aki egyik reggelen teljesen egyedül ébred a Földön. Mivel a történet lényege, hogy fény derüljön az emberek eltűnésére, ezt most mi sem áruljuk el.

The Handmaid's Tale / A szolgálólány meséje (1990)
Egy globális katasztrófa olyan mértékű környezetszennyezéssel jár, aminek következtében a nők többsége meddővé válik. A fennálló rend összeomlik, s az újonnan megalakuló kormány csak rendkívüli szigorral és terrorral képes úrrá lenni a káoszon. A termékenyen maradt nőknek házi rabszolgaságban kell szolgálniuk a felső réteget, hogy gyermeket szülve nekik felszabadulhassanak. Persze a diktatúra - mint a megelőző korszakokban bárhol - itt is földalatti ellenállást szül.

Neon City (1991)
Egy félresikerült hadászati kísérlet következtében a fagyos Föld 2053-ra az utolsókat rúgja. Az ózonréteg már a múlté, helyét rádióaktív felhők vették át, s kiszámíthatatlan kitörésekkel ultraibolya sugárzás (az úgynevezett Brights) is szedi áldozatait. A megmaradt civilizáció a mitikus Neon City falai mögé kényszerült a mutáns nomád rablóbandák elől.

Waterworld / Vízivilág (1995)
A sarki jégtakarók elolvadása okozza a civilizáció végét, aminek következtében a Földet egyetlen összefüggő vízfelület borítja. A megmaradt túlélők vízre épített telepekre kényszerültek, s a legendákban élő szárazföldet kutatják. A rablóbandák és békés kolóniák közötti összetűzések mindennaposak.

Tank Girl (1995)
2033-at írunk. A Föld időjárása egy üstökös becsapódása óta drasztikusan megváltozott. A több, mint egy évtizede pusztító aszály következtében az emberiség a megmaradt vízkészletért küzd hol egymással, hol különös mutánsokkal.

The Postman / A jövő hírnöke (1997)
2013-ra az Egyesült Államokat polgárháború söpri le a térképről. Hogy a világ többi részével mi lett az kétséges, mivel minden információáramlás és híradás megszűnt. Amerika megmaradt lakossága kis közösségekbe tömörülve küzd az életben maradásért az éhhalál és rablóbandák fenyegetésével szemben.

28 Days Later / 28 nappal később (2002)
Egy cambridge-i laboratóriumból szabadul el a halálos RAGE vírus, mely következtében a járvány kipusztítja színte az egész szigetországot. Hogy a fertőzést sikerült-e megállítani a határokon az kétséges, hiszen a segítség 28 nap múltán sem érkezik meg, Londont a fertőzöttek hordái uralják.

Children of Men / Az ember gyermeke (2006)
2027-re az emberiség a teljes összeomlás szélére sodródik. A reménytelenség és kétségbeesés oka, hogy 20 éve nem született egyetlen gyermek sem, így az emberiség megállíthatatlanul halad a pusztulás felé. A készleteket teljesen felemésztik a polgárháborúk és kibogozhatatlan eredetű konfliktusok, miközben a megmaradt rendszerek erőszakos diktatúrával próbálnak úrrá lenni a káoszon.

Blindness / Vakság (2008)
Ez az egyik legkülönösebb apokaliptikus vízió. Nincsenek tömegpusztító fegyverek és a holtak is a sírjukban maradnak. A látás hiánya okozza a civilizáció végét, egy különös 'fehér' vakság, melyre nincs ellenszer, nincs gyógyszer. Ebben a lehetetlen helyzetben az emberiség rohamosan vedli le magáról a civilizációt; tapogatózó ösztönlényként marad magára az emberiség.

Doomsday / Végítélet (2008)
2008-ban milliók esnek áldozatul a REAPER vírusnak Nagy-Britanniában. A kormány, hogy lokalizálni tudja a fertőzést, fallal veszi körbe egész Skóciát, ahol a túlélők a legkülönfélébb utakat választják az életben maradáshoz. A terv hatékonynak is tűnik, mígnem 2033-ban a vírus újra felüti a fejét Londonban.

The Road / Az út (2009)
Egy ismeretlen eredetű katasztrófa romba dönti az egész emberi civilizációt. Senki sem tudja hogyan következett be a vég, mi volt a tűz okozója ami terméketlen hamut szórt a világra, folyamatosan pusztítva az állat- és növényvilágot. Úgy tűnik, a civilizáció újraszervezése lehetetlen, hiszen a készletek rohamosan fogynak, míg semmiféle termelés nem lehetséges. A bandákba verődő túlélők számára az egyetlen érték az emberi hús maradt, a magányos kóborlók számára az emberségük megőrzése.

Book of Eli / Éli könyve (2010)
Éli könyvében minden papírforma szerint halad. A történet kezdetén 30 évvel vagyunk túl az atomháborún, ami a szórványos emlékek szerint valami oknál fogva a Biblia miatt tört ki. Az emberiség nagy része barbárságba süllyedt a kietlen pusztaságban, ahol a perzselő nap és az erőszak az úr. A víz óriási kincs, a civilizációt egy maroknyi ember alkotta, elszigetelten élő kolónia jelenti.

Az emberek mindenféle dolgot elszórtak az út szélén. Elektromos készülékeket, bútorokat, szerszámokat. Saját -  de közös halálba tartó zarándokok által - útközben eldobált holmik. Még egy éve is előfordult néha, hogy a fiú felvett ezt-azt, és egy darabig magával vitte, egy ideje azonban felhagyott ezzel a szokásával. Leültek pihenni és megitták az utolsó adag tiszta vizet és otthagyták az úton a műanyag marmonkannát.

A fiút nézte. Két napja nem ettek. Még két nap és teljesen legyengülnek.

Egyre többet aludtak. Nem egyszer előfordult, hogy az út közepén ébredtek kiterülve mint akit elütöttek. A halál álmát aludták. Felült és a pisztolya után nyúlt. Feltápászkodott az ólomszürke estében, rákönyökölt a bevásárlókocsira és végignézett a földeken. nagyjából egy mérföldnyire egy épület állt. A fiú vette észre elöször. A ház hol előbukkant, hol elterült a pernyefüggöny mögött, mintha valami bizonytalan álomban lettek volna. Rádőlt a kocsira és a fiúra nézett. Ösze kell szedni magukat, ha el akarnak jutni a házig. Elrejtették a kocsit az út szélén. Az éjszaka leszállta előtt eljuthatnak a házhoz, de visszajönni már nem lesz idejük.

A kisváros élelmiszerboltjában álltak, az egyik falra egy kitömött szarvasfejet akasztottak. A fiú sokáig nézte a trófeát. A padlón törött ablakok szilánkjai. A férfi szólt a fiúnak, hogy várjon az ajtóban amíg ő végigjárja a boltot és átkutatja a padlót borító szemetet. Végül semmit sem talált. Az épület előtt két benzinszivattyú állt, leültek a betonpadkára és leengedtek egy madzagra erősített konzervdobozt a földalatti benzintartályba. Amint felhúzták a dobozt a csészényi benzint, ami az alján lötyögött áttöltötték egy műanyag kannába. Aztán újra leengedték a tartályba a bádogdobozt. Egy kis csődarabot is ráerősítettek, hogy mélyebbre merüljön. Majdnem egy óráig guggoltak a tartály nyílása fölött- mint a majmok, mikor bottal turkálnak egy hangyabolyt - mire sikerült megtölteniük a műanyag kannát. Rátekerték a fedelét, a bevásárlókocsi alsó rácsos tartójára rakták és továbbmentek.

'If it´s post-apocalyptic - we do it!' Ez a jelmondata annak a filmesekből, fotósokból, grafikusokból, dizájnerekből, díszlet- és jelmeztervezőkből verbuválódott művészeti csoportnak, melynek tagjai egytől-egyig posztapokaliptikus stílusban alkotnak - kiegészítve munkásságukat egy kis Dark Future és Dieselpunk fűszerezéssel. Nemes egyszerűséggel Wasteland Warriors név alatt működnek, és szívesen vesznek bármilyen felkérést, legyen szó plakáttervezésről, webdizájnról, kiadványok borítójáról, jelmezről, élő promócióról vagy filmezésről. Mondhatni mindent tudnak a szakmáról, ez a képeik alapján hamar nyilvánvalóvá válik, mint ahogy ahhoz sem fér kétség, bizony ők egytől-egyig őrültek. Ezért szeretem őket, ezért tartom nagyszerűnek ezt a csapatot.

Jelenleg a weboldaluk nem üzemel, viszont a facebook csoportjuk annál inkább, itt megnézhetitek a tavalyi Wacken Open Air fesztiválom készült képeiket. Ütnek, mint az ipari áram!

A fotókat Dimitri Zaitsev, Christoph Künne, Christian Mi, Julien Zannoni és Roel van Engelen készítette.