'Igen, a világnak vége. Még mindig itt van, de... vége.
Sivár és csöndes, és mindig olyan szag van, mintha a szélirányban fél mérfölddel odébb autógumit égetnének. Nincsenek se gépek, se emberi hangok, se zene. A mozivásznak kirojtosodtak és foszladoznak, mint a viseletes ingek. Végtelen kocsi-, teherautó- és mikrobuszsor vesztegel az úton, rohadt csontvázrakományát rejtegetve. Az otthonok világszerte összedőlnek, beomlanak; a zongorák, kanapék és mikrosütők átszakítják a födémet, így előkerülnek a padlódeszkák alá dugott bankjegyek és szerelmeslevelek. A legtöbb étel és gyógyszer szavatossága lejárt. A külvilágot feláztatta az eső, és szétzilálta a villámlás. A tüzek persze még élnek, az időjárás szélsőségekbe hajlik.

A kertvárosi utcák, mint az is, ahol én nőttem fel, eltűnnek a hatalmasra nőtt, burjánzó, elvadult növényzetben; indák szövik be az utakat, amelyeken már nem hajtanak Camarók. A teniszütők hang nélkül húrozódnak le a sötét, száraz szekrényekben. Tízmillió kép esik le tízmillió falról; a közlekedési táblák felhólyagosodnak és rozsdásodnak. Falkákban csatangolnak az éhes kutyák.

A Földet bejárva látná az ember, amint az évezredes pompa és technológia mind álomba merül. A katedrálisok éppoly készségesen pusztulnak, mint a bankok; az autógyártósorok éppúgy, mint a szupermarketek. Kivilágítatlan, elsüllyedt tengeralattjárók araszolnak az óceán fenekére, hogy a következő évmilliárdot üledékgyűjtéssel töltsék. A városokban a hó eltakarítatlanul áll; némák a zenegépek; a táblákat sosem törlik le többé. A számítógépes adatbázisok parlagon hevernek, miközben az alumíniumtornyokból hosszú, vékony szőrökként özönlenek kifelé az elektromos vezetékek.'

Ezzel a nem túl reményteli életképpel indítja könyvét Douglas Coupland kanadai író. A történet egy baráti társaságról szól, akiknek életét az 1979-es tinédzserkoruktól kísérjük végig két évtizeden keresztül a világ összeomlásáig. A hétköznapi veszteségek, örömök, a felnőttévállás előtti időhúzás, majd a munka és semmittevés hátterében ott lapul mindannyiuk számára a vég sötét jóslata, amit nem tudnak/nem akarnak komolyan venni, ellene tenni pedig számukra lehetetlen. Aztán egy napon a jóslat beteljesül...

A könyv egyik furcsasága, hogy a harmadik rész elhagyásával nem vesztünk különösebben semmit. A civilizáció összeomlása utáni rész a lesújtó hangulatot leszámítva semmi érdekeset nem tartogat, 100 oldal felszínes és minden konkrétumot nélkülöző moralizálásától mentesülünk, ha félbetépett példány akad a kezünkbe. Ajánlani csak a disztópia szerelmeseinek tudom, akik kellően beletörődöttek már a kritika megfogalmazásához.

„A történelem folyamán eddig minden váltás kínkeservesnek bizonyult. Mind a fáról a szénre, mind a szénről az olajra történő váltás gazdasági és politikai válságot idézett elő. Ezek ráadásul lassú, több évtizedig tartó átmenetek voltak. Mivel az energia mai infrastruktúrája összefonódik a globális gazdasággal, politikával és kultúrával, a most esedékes váltás még nagyobb válságot fog előidézni.” Paul Roberts amerikai közgazdász az alternatív energiaforrásokra történő áttérésről.

A válságot persze megszámlálhatatlan ok előidézheti, a kérdés csak az, hogy a hatékony energiafelhasználás szempontjából hosszú utazásnak milyen járművel a legérdemesebb nekivágni. A legfontosabb, mindent eldöntő kérdés az üzemanyag. A benzin nem áll el az idők végezetéig, már hat hónap után romlik a minősége, évek múltán pedig a különböző adalékanyagok kicsapódnak, ami duguláshoz, akár a motor teljes meghibásodásához vezet. Az alternatív megoldások (bioetanol, gázüzem, nap- vagy szélenergia) egy külön posztot is megtöltenének, erre most nem leszünk tekintettel.

Az alábbi adatok átlagértékek, hiszen két kerékpár között legalább akkora különbség lehet, mint egy golfautó és egy terepjáró között. A mennyiségek egymáshoz viszonyítva érdekesek, s hogy a teherbíró képességért és távolságért mekkora árat kell fizetnünk.

Az egész napos gyaloglás a felszerelés (testsúly ötöde) cipelésével teljesen kimerítheti a szervezetünket. Míg egy felnőtt átlagos napi energiabevitele nagyjából 2000-2500 kcal, ebben az esetben jóval több energiát kell pótolnunk. A víz még ennél is fontosabb. A megszokott napi 1-1.5 liternél sokkal többre lesz szükségünk, óránként legalább 0,5 literre. Nagy előny, hogy a legtöbb terepakadályon gyalogosan át tudjuk verekedni magunkat, ugyanakkor az időjárás viszontagságainak is teljes mértékben ki vagyunk téve. Csoportban a napi távot mindig a leglassabban haladó (gyermek, idős ember, sérült vagy beteg) határozza meg.

Bringával több felszerelést jóval nagyobb távolságra vagyunk képesek magunkkal vinni mint gyalog. Utánfutóval megduplázható a szállítható csomag súlya, s ez messze nem ró ránk kétszer akkora terhet. Persze a hajtás így is igénybe veszi a szervezetünket, de nem merít ki annyira, mint a gyaloglás. Ha kerekekben gondolkodunk, a terepviszonyokhoz a bicikli tud a legjobban alkalmazkodni. Meghibásodás és javítás terén nagyon jók a mutatói, végtére is a legegyszerűbben kezelhető - ha nem is a legkényelmesebb - közlekedés eszköz. Ha kis távolságokat (napi 10-20 km) kell megtennünk rendszeresen, akkor verhetetlen.

Egy ló terhelhetőségét és szükségleteit nagyon nehéz pontosan meghatározni, ezért a táblázatban szereplő értékek itt csak hozzávetőlegesek. A takarmány abrak és széna keveréke, hozzáértés nélkül a ló táplálása megbetegedéshez vezethet. A vízszükséglet biztosítása mellett alapvető probléma a ló megülése. A lovat és magunkat egyaránt büntetjük, ha nem tudunk lovagolni, így jobban tesszük ha a felmálházott állatot száron vezetjük. Egy tapasztalt lovasnak ilyen gondjai nincsenek, s ha a legeltetést is meg tudja oldani, akkor nyert ügye van. A távlovagló versenyeken napi 160km-t kell egyetlen nap alatt teljesíteni, erre azonban csak speciálisan felkészített ló és lovas képes.

Egy motort megülni összehasonlíthatatlanul könnyebb mint egy lovat, és a tankolása is jóval egyszerűbb (már ha van mivel). Extrém időjárási körülmények persze alaposan megnehezíthetik az életünket, és nem árt ha a szervizelés terén sem vagyunk másokra utalva. Cserébe viszont egy motor elvisz minket a világ végére is, nem feltétlen a kijelölt utakon. Vihetünk magunkkal egy utast is, ezzel persze a napi táv és a teherbírás jelentősen csökkenni fog.

Utazásra a legáltalánosabb jármű, tökéletes komfort akár öt ember számára. Már amennyiben az üzemanyag beszerzése nem okoz gondot, máskülönben gondoskodni kell a folyamatos utánpótlásról, és nem árt ha az alkatrészek beszerelésére is tartogatunk ötleteket. Óriási előny az előző járművekhez képest a zárt utastér és az azokénál jóval nagyobb teherbírás. A terepviszonyokra eléggé kényes, a légvonalban mért távolságoktól el kell búcsúznunk.

A teherautó legfőbb előnye az óriási teherbírás, és az ezzel járó bika teljesítmény. Ellenálló, masszív darab, kevés törődést igényel. Mindezért jókora árat kell fizetnünk, mert ellátni üzemanyaggal még a boldog békeidőkben sem egyszerű. Nélkülözhetetlen, ha szállítmányt (gyógyszer, élelem) egy közösséghez kell eljuttatnunk nagy távolságból, vagy épp ellenkezőleg, embereket kell kimenekíteni nehezen megközelíthető helyről. Egyéni célokra jobbára alkalmatlan és felesleges.

A túlélés abszolút mestere. Hatalmas méretei ellenére mozgékony, 8 kerék meghajtású (mind külön felfüggesztéssel), páncélozott, kétéltű, légmentesen zárható utastér 14 fő számára, jó esetben egy 12,7 mm-es nehézgéppuskával. Kell ennél több? Talán csak egy tartálykocsi rengeteg dízelolajjal, és persze a karbantartáshoz sem elég egy szimpla garázs.

*Meal Ready to Eat, avagy azonnal fogyasztható élelem, készétel. Bővebben >>>

Hogy a civilizáció összeomlása milyen változásokat hoz az étrendünkben azt egyelőre csak találgathatjuk, de néhány dolgot már most biztosra vehetünk. Nem lesz ugyan Happy Meal, de junk food azért akad majd bőven. A tartósítószerek új reneszánsza garantált, a konzervek sokáig vezetni fogják a slágerlistákat. És amikor elfogynak, nem lesz mit befőzni, nem jut hús az asztalra, akkor megismerjük az entomofágiát, vagyis a rovarevést. Félreértés ne essék, nem ínyencek leszünk, csak túlélők. Olyan dolgokat (t)eszünk majd, amire nem leszünk büszkék.

Az első lépés, hogy a gerinceseknél alacsonyabb rendszertani besorolású állatok iránti undort le kell győznünk. Ez nem lesz könnyű a meggyőző érvek (magas tápérték, fehérjetartalom, vitaminok) ellenére sem, hiába fogyasztanak Európán kívül szinte mindenhol több-kevesebb rovart. Ráadásul bárhol megélnek, rendkívül szaporák, begyűjtésük sem okoz különösebb nehézséget. Az Egyesült Államok és Európa lakossága valószínűleg soha nem fog megbékélni ezzel a gondolattal, vélhetőleg a túlélés bajnokai sem közülünk kerülnek majd ki tömegesen. És most nézzük meg mit kínál nekünk az ízeltlábúak és gyűrűsférgek törzse.

Hangya, hangyatojás, termesz

A hangyák amellett, hogy bámulatosan szervezett államaik sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal, nagy mennyiségben szinte bárhol fellelhetőek. (a hangyák 14.000 alfaja a földi biomassza kb. 15%-át adja!) Kabinda (Kongó) éhező lakosságának jelentős fehérjeforrását a termeszek adják, rajzás idején gyűjtésük fontos családi esemény. A termeszek szárítva hónapokig elállnak, de sütve és nyersen is fogyaszthatóak. A hangyatojás magas kalóriatartalma miatt segít a túlélésben.

Kukac, hernyó, báb

A kukacról sokaknak a tequila ugrik be, vagyis egyből két téves információ. A szóban forgó ital valójában a mezcal, amibe ritkán a Hypopta agavis lepke lárvája - tehát nem kukac, hanem hernyó - kerül. Részben feleslegesen, hiszen a hernyó (skorpió, botsáska) az égetett szeszek ízén semmit sem változtat. Többre megyünk vele, ha a hernyót frissen, pirítva vagy ételbe főzve fogyasztjuk. Míg Mexikóban az előbb említett lepke lárvája, addig Koreában és a kínai Senshi tartományban a selyemhernyó-báb kerülhet az etetőnkbe annak krémes, édeskés íze miatt. Trópusi vidékeken a lárvákat nyersen, Japánban a tegzesek, darazsak mogyoróízű lárváit (hachi-no-ko) rizzsel keverve fogyasztják. Dél-Afrikában a molylepke hernyójával frissen, konzervben, szárítva találkozhatunk, tápértéke 60% fehérjében, 17% zsírban és 11% ásványi anyagban merül ki.

Sáskák, szöcskék, tücskök

Aki szereti a zöldségeket annak a szöcske is könnyebben lemegy majd a torkán, ugyanis a rovar íze a zöldpaprikára emlékeztet. Thaiföldön és Japánban pirítva, fűszerezve eszik. A sáska fogyasztására a Bibliában találunk utalást (Mózes III. 11.21-23). Tápértékük rendkívüli, a 65%-os fehérjetartalom és alacsony zsírtartalom önmagáért beszél. A liszttel kevert szárított, őrölt rovarokból növelt fehérjetartalmú kesernyés kenyér készíthető. Nálunk a garnéla ízű házi tücsök adhat megoldást az életben maradásra.

Tutajpoloska

Ez a 8-10 cm-es vízi poloska Dél-Ázsia legkedveltebb ínyenc rovara, bár egy enzimnek köszönhetően harapásuk igen fájdalmas. Gorgonzola-sajt ízű potroh-nedve fűszerként mártogatós szószokba használatos. A ritka és drága különlegességet hamisítják.

Földigiliszta

A pontyok imádják, felkutatása gyerekjáték. Nyersen gusztustalan, elkészítése előtt a béltartalmát kinyomkodva, vagy félbevágva el kell távolítanunk. Főzve, vagy kisütve ehető, enyhén sós ízű és igen tápláló.

Felhasznált források:
origo.hu - Pesthy Csaba
foodandwine.hu - Csíki Sándor

Összességében elmondható, hogy napjainkban az ízeltlábúak fogyasztása igen szélsőséges: az éhínség sújtotta területeken alapvető, ritkábban különleges ínyencségnek számít. A 30-70%-os fehérjetartalom, 5-60%-os zsírtartalom, vitaminok (A, B1, B2, D), kedvező aminosav és ásványi anyag összetétel ellenére a rovarok fogyasztását sokkal inkább az elszigeteltség, nyomor, kényszer, a kultúra és civilizáció alacsonyabb foka, mint a környezettudatos, egészséges táplálkozás indokolja. Mivel az utóbbi négy tényező (kultúra, civilizáció, környezet és egészség) az összeomlás után erősen veszít jelentőségéből, a rovarevés sokkal fontosabb szerephez fog jutni.

DE! Számomra mégis egészen különös az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) májusi közleménye, melyben az élelmiszerválság kezelésére az éhező világot rovarevésre szoktatná. Vagy nem tudom. Megalázó ez a történet. Végül is a patkány is szapora, húsa olcsó, és a felhalmozott gabonakészletekből egy zsákocskát sokkal könnyebb átnyújtani a kamerák előtt, mint újratanítani az öntözés és vetés mágikus művészetét a szerencsétleneknek. A fejlett világnak kényelmesebb helyi polgárháborúkba kergetni a túlnépesedett és műveletlen lakosságot ahelyett, hogy a megfelelő oktatás felismerhetővé tenné: nem bányákban akarunk kiszolgálni titeket vagy a marháitokat legeltetni, inkább magunknak művelnénk a földjeinket. A születésszabályozás pedig nem az ördögtől való.* Hová is jutna egy segélyszervezet, ha elfogynának a rászorulók? Ugyanoda, mint egy fegyvergyártó béke idején. De jó hír számukra, hogy a jólét és béke nem fenyeget.

*Először is annak módját kell megtaláljuk, hogy hogyan tudjuk a Föld népességének számát stabilizálni. Tekintettel arra azonban, hogy egyes tudósok véleménye szerint a mostani populáció már meghaladja a Föld eltartó képességét, hosszú távon csakis a népesség számának csökkentése lehet a megoldás. Meg kell tehát találni a humánus útjait az emberiség számának csökkentésének. Egy svéd kutatócsoport által 1996-ban végzett tudományos vizsgálat amely a Föld népességére vonatkozott, 2-2.5 milliárdra becsüli az ideális népességet. Ennek gyakorlati megvalósítása igen reménytelennek tűnik, hiszen az emberi butaság, a régi megszokások, vallás, hiedelmek stb., mind gátját fogják szabni. Mindennek ellenére el fog jönni a szükség ideje, amit nagy valószínűséggel meg fog előzni egy hatalmas tömegnyomor a Földön. - globalproblems.nyf.hu

Épp egy hónapja írtunk erről az egészen különleges filmről, és íme, Arcayus most bemutatkozik nekünk. Az ausztrál EPIC Films a mai nappal elérhetővé tette a posztapokaliptikus sorozatához készített három rövidfilmjét, melyekben megismerhetjük a szereplőket, és előzményeket.

Isaac & Rose
(A pusztaságban bolyongó hét éves Rose találkozása Isaac-kal)

Arcayus & Rose
(Isaac meggyilkolása után Rose Arcayus segítségét kéri, hogy bosszút álljanak)

Arcayus & Akira
(A fogságba esett Arcayus a Winchester Vault aránában kénytelen küzdeni Akira oldalán)

wastelanderpanda.com

Bár a túlélési esélyeket a művészi érzékenység alig tudja növelni, mégsem a múzsák lesznek a világvége igazi áldozatai. A legsötétebb idők és borzalmak maradandó alkotásokat szülnek, úgy látszik a kataklizmák különösen kedveznek a kreativitásnak. Annak ellenére, hogy kevés költőre illik a vátesz szerep, azért becsüljük meg köteteiket azelőtt, hogy tüzelőanyagként végeznék szükség idején.
Ebben a posztban Georg Heymre emlékezünk, akit kivételes tisztánlátása és tetszeni nem akaró stílusa miatt emelünk ki kortársai közül. 24 évet élt, 1912-ben a Havel folyó vizébe fulladt. Akkoriban még elképzelhetetlen rémálomnak tűnt csupán, hogy az emberiség valaha is maga ellen fordulhat, de az apokalipszis bűze nemsokára mégis belengte Európát.

'A Berlin utcáin és kávéházai között csatangoló ismeretlen diák az irodalomban az elsők között ismerte fel az első világháborút megelőző korszak bomló világának minden ürességét, ostoba önteltségét, képmutatását, a fölényes biztonságérzet mögött rejtőző káoszt és félelmet. Makacsul prófétálta a városszörnyetegek pusztulását, hogy milyen jövőbelátó szemmel, azt csak a következő nemzedékek tudták meg, akik túlélték ezeket a városokat.'

artwork by Luca Cauchi

Georg Heym: Umbra Vitae (részlet)

Josh Jay pittsburgi dizájner, fotós, megszállott. 1996 óta foglalkozik videójátékok környezetének és pályatérképeinek, a hangulatért felelős épületek és kiegészítő kellékek megalkotásával. Munkái az Unreal és Gears of Wars sorozatból köszönnek vissza ránk, és nem csak a monitorról. Ami igazán érdekesé teszi őt, az nem pusztán a számítógépes tervezés, hanem amit megvalósít a való életben.

'Az alkotás miért korlátozódna a tervezőasztalra? Ha 3D, akkor legyen valóban az!' Josh komolyan gondolta mindezt amikor elkészítette BoS (Brotherhood of Steel)* sisakját. 59 lépésben mutatja be az egész folyamatot a 3D modellezéstől kezdve az öntőformákig, öntésükig és összeszerelésükig. Kínos pontossággal számol be róla, hogy milyen alkatrészeket használt fel a különböző kiegészítőkhöz. Leírása olyan részletes, hogy aki ez alapján sem képes elkészíteni saját sisakját, annak nagy valószínűséggel komoly gondjai lesznek az óvóhelyen túli pusztaságban.

*Az Acél Testvériség (BOS) egy kvázi-vallásos alapon működő szervezet a harmadik világháború utáni Észak-Amerika romjain.
Gyökerei az amerikai hadseregből és az Egyesült Államok egykori kormánya által támogatott tudományos közösségből erednek.
forrás: fallout.wikia.com

Arról volt már szó, hogy mivel érdemes nekivágni egy ejtőernyős ugrásnak, és Indiana Jones bringája is kapott már posztot. Míg egyikük pár pillanat alatt hadra fogható, a másik a felfedező expedíciók hangulatát adja meg. De az új jégkorszak beköszöntével, vagy az elsivatagosodással csak egy HANEBRINK lesz képes megküzdeni. Hegynek felfelé!

Dan Hanebrink megszállott kerékpáros, aki nem ismeri a lehetetlent. Az Extrem Terrain prototípus 1993-as megalkotásánál a következő kérdésekre kereste a választ: a hegyikerékpározás megoldható esőben, agyagos sárban? És egyáltalán, lehet tekerni mély hóban vagy sivatagi homokban? A lejtőn még csak-csak, na de fölfelé? A válasz egy egészen rendhagyó felépítésű monstrum lett.

A Hanebrink X1 súlya 15kg, a váz 6061- T6 alumínium, ami 20"x8" méretű (vagyis 20cm széles!) belső nélküli kerekeken gurul. Ez a brutális gumi más terepbringáknál jobb adottságokkal bír a puha talajon, ám cserébe kicsit többet is kell gyúrnunk lábra. Épp ezért a további konstrukcióknál elektromotor rásegítéssel oldották meg a hajtást, ami aztán végképp verhetetlenné tette az X2 és X3 típusokat a hagyományos kerékpárokkal szemben. Persze a 750W teljesítményű motorokért nagy árat kell fizetni, és itt nem csak a másfél-kétmillió forintra gondolunk. A súly ezeknél a homokfutóknál már 40kg felé közelít, és a 36 Voltos LiNMC akksik töltéséről sem árt gondoskodnunk. Egy töltéssel max. 150km tehető meg, ha lábbal egyáltalán nincs kedvünk besegíteni.

Még mielőtt bárki is elkönyvelné lusta, gazdag dagadékok bringájának azt nem árt tudni, hogy Dan Hanebrink és Kane Fortune nem játékszernek alkotta meg ezeket a járműveket. "Nem a hagyományos kerékpárokat akarjuk leváltani, hanem rövid távolságokon a benzinmotort. Akár haszonjárműként, nem csak sportoláshoz, túrázáshoz." Az X2, X3 jól teljesít vadászatokon, tesztelték erdészetek, rendfenntartó erők egyaránt. Eleve szélsőséges terepre és időjárásra tervezték, Helen Skelton antarktiszi expedícióján 170km-t tett meg 80kg felszereléssel -30°C hidegben. Azt gondolom, ez a túlélésről szólt, nem sznob passzióról. Lehet van olcsóbb, szebb és jobb bringa, de mi nem fogunk sírva fakadni, ha egy Hanebrink akad az utunkba zombitámadás esetén, még akkor sem, ha erre nagy valószínűséggel a világ végéig kell várni.

Gary King (Simon Pegg) 40 évesen is képtelen felnőni. 20 év elteltével régi ivócimboráit zseniális ötlettel keresi meg: idézzék fel újra a legendás Sör Maratont. Ez 12 kocsmát jelent egyetlen éjszaka alatt, aminek utolsó állomását, a Világvégét soha nem sikerült elérniük a régi szép időkben. Amikor aztán az öt gyerekkori barát újra nekivág a feladatnak, még nem sejtik, hogy az utolsó állomás ezúttal valóban a világ végét jelentheti számukra, mivel az egész emberiség sorsa függ küldetésüktől.

Edgar Wright rendező semmit sem bízott a véletlenre, a legtöbbünk számára átérezhető történetet a legjobb brit színészekre bízta. Simon Pegg, Nick Frost, Martin Freeman, Paddy Considine és Eddie Marsan neve biztosíték rá, hogy világunk ez alkalommal elkerüli a pusztulást.

A film a Vaskabátok és Haláli hullák hajnalával a Vér és Jégkrém trilógia befejező része. Az Egyesült Királyságban július 19-én mutatják be, a magyarországi premier egyelőre nem ismert.